Alcím: Szórványból szórványba
Ez a nap egy kicsit más, mint a többi. 2015 óta április 24-én, évről évre egyre több területen minden magyar, aki teheti, népviseletet ölt magára, ezzel is hozzájárulva a gyönyörűbbnél gyönyörűbb népviseletek népszerűsítéséhez. Ezt tettük mi is a Zsíl-völgyi és a Moldvai szórványmagyarság közösségeiben. Magunkra öltöttük a szívünkhöz legközelebb álló népviseletet vagy annak egy darabját, és annak ellenére, hogy nem mehettünk ki az utcára, így folytattuk azon a napon a tennivalóinkat. Volt, aki reggeltől magára öltötte szép fehér ingét és kalapját, háziasszonyok a családi ebédet a frissen vasalt székelyruhában főzték. Pusztinában, Somoskában és Dumbravényben a veteményes kert is a színes népviseletek pompájától ragyogott. A játékban is helyett kapott a népviselet, a gyermekek ugróköteleztek, pitypang koszorút kötöttek, gyümölcsösben fogócskáztak, zenéltek és ebben sem volt akadály az ünnepi viselet. Ma minden magyarra másképp sütött a nap, zöldebb volt a fű, hangosabb a madárcsicsergés, de leginkább azt gondolom, hogy ma szebb volt a népviseletünk. Azt hiszem minden nap ilyen büszkén kellene felvennünk, becsülnünk a magyar kultúránk egyik leggyönyörűbb elemét: a NÉPVISELETET.
