Megemlékezés és koszorúzás Pogrányban a Helytállás napján
A megemlékezés során Ifj. Dr. Csámpai Ottó ismertette a történelmi hátterét az 1942-es szavazásnak. Kiemelte, hogy hamis ideológiák szorításában és a gyűlöletkeltő terror befolyásolta világban is voltak bátor emberek, akik ki tudtak állni az emberiség legnemesebb elvei mellett.
"Ilyen bátor ember volt a mi, nyitravidéki szülöttünk, Esterházy János is. Mint kisebbségi politikus az első Csehszlovák Köztársaságba, később az önálló szlovák államban védte a szeretteit, a magyarokat és a lengyeleket, védte az üldözötteket, zsidókat, cseheket, de a szlovákoknak is segített. 1942. május 15-én a szlovák képviselőházba került a legborzalmasabb antiszemita törvény a történelmünkben. Az 1942/68-as zsidóság kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot a szlovák kormány jóvá is hagyta, a képviselő teremben egyedüliként Gróf Esterházy János nem szavazza meg a törvényt."
Minden évben május 15-én emlékezik meg a felvidéki magyarság erről az emblematikussá vált történelmi szavazásról a 'helytállás napján’. Ez a szó, hogy 'helytállás' sok mindenben kifejezi a felvidéki mártírpolitikus küldetését. Benne van szülőföldje iránti ragaszkodása és hűsége, az itt élőkkel vállalt sorsközössége, áldozatos szeretete. Ahogy Ő fogalmazott: „Szívem-lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek és veletek fogom átélni a jó és rossz napokat is”
Kifejezi kiállását az igazság mellett, mikor ellene mond a bűnös törvénynek. Dr. Lebovits Imre, holokauszt túlélő 2021-ben így nyilatkozott, amikor a nemmel szavazás jelentőségéről kérdezték:
„Egyértelmű volt, hogy ő, mint hívő katolikus nem hajlandó elfogadni, sőt, a parlamentben megintette a szlovák állam vezetőit és kérdőre vonta őket, hogy szintén hívő katolikusokként hogy viselkedhetnek így? Mindezt azért fontos hangoztatni, mert amikor Esterházy így lépett fel, nem állt mögötte senki. Nem támogatta őt sem Magyarország, sem Szlovákia. Vállalva minden következményt, a saját felelősségére tette, amit tett. Óriási példáját mutatta az egyéni helytállásnak. S mi lett ennek a vége? Átadták a szovjet NKDV-nek, majd halálra ítélték.”
Esterházy János döntését indokolva úgy fogalmazott, hogy a szavazásra terjesztett törvényt istentelennek és embertelennek tarja. Számos más helyzetben is ez a mérce figyelhető meg döntései hátterében. Isten akaratának keresése és az emberek javáért való tenni akarás. Az olyan történelmi pillanatok, mint Esterházy János helytállása 1942. május 15-én reményt és hitet adnak, hogy a hatalmasok egymásnak feszülő indulatai, a hamis érdekek álnoksága mellett van egy másik történelem. Ez a másik történelem a mindenkori helytállás emberarcú történelme. Az emlékhelyek mindennapi életünk horizontjába állítják példaképeinket, hogy az ő helytállásuk segítségünkre legyen a mai kor kihívásaiban. Fényes példájuk sziklaszilárd alapot ad és mércéje lehet emberségünknek, szabadságunknak, ezért fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk.
Közösségeink nevében Hajdú László Pográny község polgármestere és Paulisz Marián Alsóbodok polgármestere koszorúzták meg a pogrányi emlékművet. Földessy László előadó pánsíp dallamaival és énekkel emlékezett a felvidéki mártírra: "Vezess Uram vezess, ha vétek megkísért, hogy el ne hagyjalak tűnő világokért. Zúgó vihar nem árt, letörlöm könnyemet, újult erőt te adsz, viszem keresztemet."
