Mi a legelső emléked a MADISZ-ról?
Őszintén szólva, nem könnyű visszaemlékeznem. Élénken élnek bennem jelenetek a 2000-es évek körüli időszakról. Akkoriban még nem fogtam fel, hogy mi is a MADISZ pontosan, azt viszont tudtam, hogy általa elindult valami mozgolódás a közösségben. Aztán később, 2002. és 2006. között nevében már ismerőseim és osztálytársaim szervezkedtek a Millennium-Házban, a székházban, a magyar házban, ki, hogy ismeri.
Tartod a kapcsolatot régi tagokkal, elnökökkel?
A „régi” tagok, elnökök közül nagyon sokat van szerencsém ismerni. Sokukról csak utólag derült ki számomra, hogy „madiszoztak” annak idején. Rendezvényeink, báljaink, fesztiváljaink alatt szoktunk találkozni és feleleveníteni a régi emlékeket.
2008-ban élesztettétek fel újra a szervezetet. Hogyan emlékszel vissza azokra az időkre?
2008-ra már mintegy két éve „leállt” az ifjúsági élet Medgyesen, nagyrészt amiatt, mert az aktív tagok jelentős része tanulmányai miatt elköltözött más városba. Ekkor én másod-harmadéves egyetemista voltam. A Medgyesen maradókkal, illetve több volt osztálytársammal közösen szerettük volna újjáéleszteni a szervezetet és ismét feléleszteni a helyi fiatalságot. Ekkor választottak meg a Medgyesi MADISZ elnökének. Orosz Csabától vettem át a szervezetet, aki rengeteget mesélt a lehetőségeinkről és támogatta kezdeti törekvéseinket.
2009-ben sikerült bővítenünk önkénteseink számát, hisz addig csak maréknyian voltunk, akik bejártak, találkoztak, beszélgettek, terveztek. Sikerült diákokat is bevonnunk, akik a megmaradt számítógépek felújításában segítettek nekünk. Meghatározó pillanat volt ez a MADISZ életében, ugyanis az ifjúság összekovácsolásában furcsa mód épp a számítógépes játékok lettek az alappillérek. Az akkoriban szervezett PC partiknak elévülhetetlen érdeme volt a MADISZ felélesztésében. Amikor azt láttuk, hogy erős közösség szerveződött, elkezdtünk kisebb rendezvényeket, megemlékezéseket tartani, melyeken fiataljainkra, mint aktív közreműködőkre számítottunk. Ebben az időben egy kisebb felújításon is átesett székházunk, melyből mi is igyekeztünk kivenni a részünket és berendeztünk két irodát magunknak. Az első képzésünket is ekkor szerveztük a Romániai Magyar Középiskolás Szövetségének (MAKOSZ) segítségével. Ez óriási lökést adott nekünk, és eredményeképp újraindult a Medgyesi Magyar Diáktanács (MMDT) is. 2009-2010 környékétől aztán elkezdtek bejárni hozzánk minden nap, függetlenül attól, hogy szerveztünk-e nekik valamit, vagy sem.
Milyen kihívásokkal kellett szembenéznetek?
Az egyik legnagyobb gondot a kezdetekkor a fiatalok toborzása jelentette. Ez részben a 2-3 év kihagyásnak tudhattuk be. Majdnem teljesen kiesett a köztudatból a Medgyesi MADISZ fogalma, legalábbis az újabb generáció körében. Ezt a helyzetet súlyosbította az általános nemtörődömség, a kényelem, az asszimiláció, a szórványlét, melyekkel szemben nem könnyű felvenni a harcot. Ezek mellett természetesen komoly akadályt jelentett az anyagi források hiánya.
Mára rengeteget fejlődtetek és sok mindenben benne van a kezetek.
Valóban, azóta nagyon sokat fejlődtünk, úgy mi egyénileg, ahogy maga a szervezet is, de nem csak fejlődtünk, hanem változtunk, felnőttünk. Ha csak magamból indulok ki, 2008-ban mindössze 21 éves voltam, most pedig 32. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, melyet semmilyen iskola, vagy képzés nem képes biztosítani. Az első éveinkben nagyon boldogok voltunk az 500 vagy 1000 lejes támogatásoknak, majd lassan-lassan megtanultuk, miként lehet a szükséges forrásokat biztosítani, miként tudjuk a projektjeink színvonalát emelni. Tavaly sikerült első Európai Uniós forrásból szervezett projektünket megszerveznünk, ami óriási lépés. A legbüszkébb arra vagyok, hogy befolyásolni tudtam a fiatalok életét, még, ha csak kis mértékben is.
Pontosan milyen befolyásra gondolsz?
A MADISZ révén szabadidejüket nem román társaságban töltötték, illetve töltik, hanem a szervezetünk az életük egy bizonyos pontján, a líceumi évek alatt aktívan jelen van. Általunk közelebb kerülnek a magyar közösséghez és a magyar kultúrához. Rajtuk keresztül hozzájárulunk a közös nyelvünk és identitásunk megerősítéséhez és továbbviteléhez.
Ugyanakkor általánosan büszke vagyok arra, hogy a medgyesi és Szeben megyei magyaroknak programokat tudunk biztosítani, melyek a mindennapjaikban a magyarságuk megélését segítik elő. Gondolok itt a Szeben Megyei Magyar Napokra, a Vándorcsizma Néptáncfesztiválra, a táborainkra, képzéseink megszervezésére és mindarra a segítségnyújtásra, amiről csak kevesen tudnak, de a helyieket támogatják egyénekként vagy családokként.
Őszintén bízom benne, hogy nem csak Medgyesen vagy Szeben megyében sikerült másokat tenni akarásra késztetnünk, hisz az egyik legkisebb szórványközösségeként is úgy gondolom, egy igen aktív szervezetnek minősülünk Erdély szinten. Azt gondolom, hogy pozitív példaként tudunk szolgálni. Ezt mutatja az is, hogy ránk vonatkoztatva egyre többet hallom olyanok szájából is, akikre felnézek a „ha ők megtudták csinálni, mi is meg tudjuk csinálni” érvet.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, amit vezetéseddel sikerült elérni?
Nagyon nehéz választani, de talán a 10 éves Úszótáborunk és a Hosszabbított Program megalkotása és fenntartása áll legközelebb a szívemhez.
Egy mondatban, hogy mutatnád be magatokat valakinek, aki még sosem hallott a MADISZ-ról?
Mielőtt megtenném, mindenképpen megkérdezném, hogy „Hol éltél eddig?”. Viccet félretéve, azok vagyunk, akik Medgyesen és Szeben megyében elsősorban a fiataloknak, de a teljes magyar közösségnek a kulturális, szabadidős és közösségi igényeit igyekeznek biztosítani. Projekteket, rendezvényeket szervezünk, melyekkel a mindennapi életben segítjük az embereket és erősítjük meg bennük magyarságtudatukat.
Milyennek látod a kapcsolatot más szervezetekkel, illetve az egyházakkal?
Jónak találom, de persze mindig lehetne még jobb. A kapcsolatápolás időigényes folyamat, amelybe sok energiát és figyelmet kell fektetni, azonban ez kötelességünk is. Komoly szándékom, hogy egy helyi, illetve egy megyei non formális fórumot hozzunk létre, amelyben minden magyar szervezet (civil, politikai, egyházi és oktatási) részt venne, és amit évente minimum egy alkalommal szerveznénk meg. Ez lehetőséget adna az egymáshoz való közeledéshez, nyitáshoz, kommunikációhoz és érdemi eszmecseréhez.
Fontosnak érzem itt megemlíteni a Magyar Ifjúsági Értekezlettel való kapcsolatot, amelynek alapító tagjai és aktív résztvevői vagyunk. Személy szerint a szervezet alelnökeként tevékenykedem 2013 óta.
Mi jelenleg az elsődleges célkitűzésetek?
A jelenlegi helyzetet figyelembe véve a legfontosabb, hogy ezt az időszakot minél kisebb veszteséggel éljük túl. Ezt követően a lehetőségekhez mérten meg szeretnénk szervezni a hagyományos rendezvényeinket, projektjeinket, ami várhatóan nem lesz kis feladat. Ezekhez az elengedhetetlen közegészségügyi feltételek mellett majd komoly erőfeszítést fog igényelni az anyagi források biztosítása, amelyért dolgozni fogunk és igyekszünk majd kihasználni minden adódó lehetőséget.
Milyennek látod a MADISZ jövőjét 5-10 év múlva?
Lehetetlen megjósolni, hogy milyen lesz a jövő MADISZ-a, hiszen nem lehet tudni, hogy milyen igények mentén kell majd szolgálni a fiatalokat és a teljes magyarságot. Már egy ideje dolgozunk az utánpótláson és tudatosan próbáljuk felépíteni a minket követő csapatot. Amiben viszont egészen biztos vagyok, hogy van jövője a szervezetnek és 5-10 év múlva is lesz MADISZ Medgyesen.
Szeretnél esetleg valamit hozzáfűzni beszélgetésünkhöz?
Egyrészt szeretném sajnálatomat kifejezni, amiért a tervezett közös születésnapi ünnepségünk határozatlan időre későbbre tolódott. Nagy várakozásokkal és szorgos készülődéssel néztünk az esemény elé, mely kiváló alkalmat biztosított volna a régi idők felelevenítésére, és a rég nem látott arcok viszontlátására. A tervünkről azonban továbbra sem mondtunk le, amint újra biztonságos lesz a közösségi találkozók szervezése, szeretnénk pótolni az elmaradt rendezvényt. Ha a szokottnál nyugodtabb tempóban is, de továbbra is készülünk a megtartására, és bízom benne, hogy sikerül majd méltóképpen tisztelegnünk az elmúlt három évtized előtt.
Emellett meg szeretném köszönni azoknak, akik 30 évvel ezelőtt megálmodták és létrehozták a szervezetet. Tettük mérföldkő lett a helyi és a megyei magyarság számára. Személy szerint hálával tartozom minden tagnak, önkéntesnek, jóakarónak, támogatónak, akikkel mostanáig együtt dolgozhattam. Kiemelten meg szeretném köszönni az elmúlt öt évben itt tevékenykedő Petőfi Sándor ösztöndíjasoknak a közösségünkért tett erőfeszítésüket, valamint Kémeri Attilának, Fazekas Attilának, a kedves feleségemnek, Noéminek a folyamatos megértést, türelmet és támogatást.
