A megmaradás esélyei Kóboron
Kóbor egy dél-erdélyi, református, etnikai szempontból szórványban lévő szigetfalu, melyet még egy évszázada is közel ezer fős dolgos magyar közösség népesített be. Sajnos az elmúlt évtizedekben a falu lakossága kétszáz főre csökkent, aminek közel fele még mindig magyar. Ennek a különleges atmoszférájú, több évszázados magyar múlttal rendelkező református szórványtelepülésnek a megmaradásán, gyarapodásán munkálkodik Ferkó Zoltán, a Restart Kóbor projekt kezdeményezője, volt Petőfi Sándor Program, és Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas, és korábbi megkeresése, felkérése alapján vele együtt most már jómagam is, mint a Petőfi Sándor Program Kőhalomban szolgálatot teljesítő ösztöndíjasa. A Magyar Ház, amely a helybeli magyaroknak támaszul, és segítségül szolgálhat, és a Kárpát-medencei magyarságnak méltó találkozóhelye lehet, már megvan, lakható, vendégszobával, közös helyiségekkel, könyvtárral, kiterjedt, gyönyörű udvarral, bár még továbbra is sok befektetést, és munkát igényel. Munkánk magában foglalja a falu magyar épített örökségének állagmegóvását, rendben tartását, hosszú távon való megőrzését, renoválását, az ehhez szükséges anyagi források megszerzését. Ilyen például a szász mintára épült református erődtemplom, a régi magyar iskola, a harangozói lak, és a parókia épülete. Munkánk másik fontos része a falu kiöregedő magyar közösségének összetartása, az idős emberek látogatása, segítése. Közelebbi célunk az állandó falugondnoki szolgálat megteremtése.
Sajnos a Zsiberk felé vezető út a falu határában az erdőben véget ér, személyautóval nem járható, ezért vissza kell fordulni Szásztyúkos irányába, bár oda is csak araszolva tud eljutni az utazó, ha kímélni akarja az autóját, mivel nincs aszfaltozott út sem Szásztyúkos, sem Lemnek, sem Felmér felé. Kőhalom így 40, míg Fogaras 21-22 km. Nem csak etnikai, de infrastrukturális szempontból is az egyik legelszigeteltebb magyar közösség a kóbori.
