Avagy, hogyan népszerűsítik a magyar kultúrát egy cseh kisvárosban?
Szeptember 28. Csehország patrónusának, szent Vencel napja, amikor az ünnepi megemlékezések és istentiszeteletek mellett országszerte kirakodóvásárokat szerveznek.
Nincs ez máshogy Lovosicében, a Prágától 70 km-re fekvő kisvárosban sem. Az ottani Magyar ház, immár tizedik alkalommal állítja fel sátrát, és kínálja a magyar finomságokat a zarándokoknak és az arra sétálóknak, emellett készségesen válaszolnak a kérdésekre: vajon tényleg irgalmatlanul csípősek és fúszeresek a magyar ételek, miért nem olyan sűrű a magyar gulyás, mint a cseh?
A magyar stand főszereplői idén is Csányi Sándor, a szolnoki gulyáskirály és Bihacsy László, a szabadtűzi sütés-főzés mestere voltak. Tudomásom szerint legalább háromszáz liter alföldi csipetkés marhagulyást készítettek. „Sajnos“ ez is kevésnek bizonyult, akkora volt az érdeklődés, hiszen a jó és finom dolgoknak hamar híre megy.
Nem is akármilyen gulyást ettünk! Íme a hivatalos közlemény:
A Földművelésügyi Minisztérium az Európai Unió Euroterroirs kezdeményezéshez csatlakozva Hagyományok–Ízek–Régiók elnevezéssel programot indított azzal a céllal, hogy létrehozza Magyarország hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeinek gyűjteményét. Az így összegyűjtött termékleírások nemzeti kincsként kezelendők: ilyen a Pick szalámi, a kalocsai és szegedi fűszerpaprika, a csabai és gyulai kolbász, a debreceni mézeskalács, a békési cigánka (hurkaféle), a szatmári szilvalekvár, a csécsi szalonna, az ágyas pálinka, a Rákóczi-túrós, a rigójancsi és 2016 óta az alföldi csipetkés marhagulyás is.
Igazi hungarikummal talákozhatott a lovosicei közönség. Emellett még más vásárfiát is hazavihetett: magyar kolbászt, fűszereke és ha elég szemfüles volt, puha magyar fehér kenyérre is szert tehetett. Ilyen nem terem ám Csehországban, érdemes élni az alkalommal.
Úgy gondolom, a legnagyobb elismeréssel tartozunk a CSMMSZ Lovosicei Helyi Egyesületének, és annak vezetőjének, Pospíšilová Ivetának és csapatának, hogy immár egy évtizede időt és energiát nem sajnálva kitartóan szervezik és megvalósítják ezt a szép alkalmat, és öregbítik kultúránk hírnevét.
