Hangolódás az október 6-i megemlékezésekre 01.
"Magyar Golgota"..., a megnevezés igen találó...! A Bibliában említett, időszámításunk kezdetét mintegy három tucat évvel követő golgotai és a történelem közelmúltjában megtapasztalt 1849-es aradi események közötti párhuzamot nehéz nem észrevenni.
Bár a korpuszok sorsában és az ereklyék hitelességének tekintetében vannak eltérések, az biztos, hogy mindkét történelmi helyszínen, példaértékűen becsületes, tisztességes, hiteles, kiváló emberek kerültek elveszejtésre, a vak-számító önkény által. Arról is tudunk, hogy mindkét esethez kapcsolhatók a becstelen tett helyszínéről történő holtest-lopások és az is biztos, hogy az aradi Vértanúk meglévő ereklyéihez nem férhet kétség.
A gondos egykori kortársaknak és az utódaiknak köszönhetően megőrzött hiteles emlékek, a mártírok és bajtársaik eredeti tárgyai különleges kapcsolódást jelentenek ezekhez a kiváló személyekhez. Ily' módon bárki leróhatja tiszteletét, méltó kegyelettel emlékezhet rájuk, róluk az idén tíz éves aradi Ereklyemúzeumban.
Ez alkalommal csak néhányat mutatok be a sok kiállításra került, ereklyeként őrzött tárgyból: ruhából, csákókból, tollforgókból, kardbojtokból, a szivartárcában épségben megmaradt szivarokból (amik csak azért maradtak meg az idő távlatából, mert Vécsey Károlynak már nem volt több alkalma elfüstölni azokat), pipákból, poharakból, kézzel írott levélből, kitüntetésekből, bilincsekből, pisztolyokból, kardokból, vércseppes keszkenőkből, vadászkürtből, távcsőből, hajmaradványból, evőeszközből, pecsétnyomókból, levélnehezékekből, bitófa-darabokból, az utolsó pillanatig kézben szorongatott feszületből... Amik mind-mind a Vértanúk személyes tárgyai voltak egykor.
Az Aradi Magyar Napok keretében az aradi Kölcsey Egyesület szervezett tárlatlátogatást az idén 10 éves Ereklyemúzeumban.
A látogatás során Bognár Levente, Arad város díszpolgára; Faragó Péter kormányfőtitkár-helyettes, az Arad Megyei Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke; Tóth Csaba Arad megye alprefektusa; Sorin Bulboacă a múzeum igazgatója és Fekete Károly a Kölcsey Egyesület alelnöke, (ez alkalommal úgy is mint tárlatvezető) mondta el gondolatait.
