A Dévai Táncházmozgazgalom évnyitó őszi vigadalma
Sárguló, barnuló, vöröslő levelek, hideg szelek, párkányon koppanó esőcseppek… Számotvetés, melankolikus nosztalgiázás, elkomorodás, elmúlás… Hát itt aztán korántsem! 2025. október 4-én a A Téglásban: gyermekkacaj, láb -és szívdobbanás, anyához bújás, apához futás, szőlőlopás, csőszfogás, „vöröshagyma a tarisznyában” éneklés, táncolás, fánkmajszolás… Egy pillanatra... éppen csak, hogy akad egy-két néma (halkan sistergő) perc.
Kacsó (Nisztor) Renáta elmondja a legfontosabbakat: minden úgy alakul, mint tavaly. (Hiszen ez már a második év, hogy Renáta és férje, Kacsó Lehel és az idetelepedett, rokonná lett: Mészáros-Szabó Annamária önként vállalták, hogy sajátjaik mellett még közel 50 gyerkőcnek szereznek örömet.) Október 15-én kezdik. Minden héten szerdán összegyűlnek, előbb a nagyon aprónép (az óvodások és előkészítősök), majd a kevésbé (de még mindig egészen) kicsikék (elemisek).
Énekelnek, táncolnak, játszanak… Csodás közegben cseperednek, tanulnak. De! Mielőtt megkezdik! Roppant fontos! Bemelegítenek. Bokát, térdet, combot, vállat, nyakat… (lányok szoknyákat pörgetnek, combon tapsolnak. Fiúk (ez a szabály) leányok közé szaladnak, comb alatt tapsolnak). (Bemelegítettek, kimelegettek… lekerülnek a pulóverek). Középre kerül egy furkósbotos, vaskalapos (de aligha félelmetes) csősz. Szaladnak. Egyiket, másikat, elcsípi… (az öreg csősz maga helyére penderíti).
Aztán… hirtelen.. új játék: a kukoricacsutkát kell elkapni (padlón koppant… sárga szemeit le-ledobta). Aztán előkerült a teljesen meztelen csutka. Egyik csapat a kosárba, másik a körbe, harmadik a négyzetbe hajította. Maradt a csutka: lett belőle „építőkocka”. (A legcsöppebbek csapata a legnagyobb csutkakutat rakta). (Fáradhatatlanok. Hajtja őket a móka). A csapat fele lábbelijét ledobta… előbb talpa alatt… majd a vádliján, combján, tenyerén, karján (jóformán összes porcikáján) végig guringatta, meg(csutka)maszírozta. Amott a főszereplők a kezek és az ujjbegyek… keresik… beletúrnak a kukoricaszemekkel teletöltött vájlingba. A mélyére… Vagy éppencsakhogy a felszínén… Keresik. Van benne egy…
Jöhet a képzőművészet! Előkerülnek a 80 grammos és lilakrepp - papírok, a ceruzák és a ragasztók. Csodaszép, plasztikus szőlőfürtök készülnek.
Mostanra azért már jócskán megéheztek. Szüreti módra… szőlő és csörögefánk fatálcán, a nép jóllakatására. Mindenki vigyen haza! A szülők összemosolyognak, búcsúznak, szép hétvégét kívánnak. Ennyi volt. Vidám volt. Kerek volt.
