Azt hiszem, ha csak annyi írok: Október 6...
...már az is elég lenne (sokunk számára)!
Mielőtt a számítógépem billentyűzetén, nekikezdtem az alanti betűk "(le)nyomkodásához", jó ideig tűnődtem azon, mit is írjak ami méltó erre az alkalomra, ugyanakkor nem áll be a magasztosnak aposztrofált szövegek sorába...
Aztán (elő) jöttek a benyomások az elmúlt napok kapcsán, és jöttek sugallmak a távoli, ködös múltból is....
A közelmúlt impresszióira hagyatkozva fölsejlett: a Magyar Golgota nem csak a Magyar Nemzet, azon belül az aradi magyar közösség emlékezetének kötelezettsége, hanem Arad város egészének kegyeleti öröksége (is)...
Feladatunk, csüggedetlen, kitartó, türelmes munkával a történelmi igazság átadása...; tanítani, elmagyarázni a félrevezetett többségi közösségnek mindezt...; tudatosítása annak, mit jelent a történelemben október 6.-a...
Meg kell érteni a különbsége(ke)t, mert csak az tudja mi a kisebbségi sors, aki megérti ezt...
Néhány emberöltővel ezelőttről előtűnő képekként azon méláztam miféle Emberek is voltak azok a Vértanúk (és társaik), akikről ezen a napon megemlékezünk..., mi volt a vétkük, amiért ilyen sorsot "érdemeltek"?
Úgy gondolom, olthatatlan szabadság-szeretet élt bennük, azon túl, mint bárki más, ők is "ettek, ittak, öleltek, aludtak", harcoltak azért, hogy ebben mindenkinek zavartalan-része lehessen és akinek igénye van rá, ezen túl "a mindenséggel mérhesse magát". Hittek ebben és elszántan tettek is a megvalósítás érdekében, valamint "sziszegve se szolgáltak aljas, nyomorító hatalmakat"...
Attól tartok az osztrák hóhérjaiknak, azok pribékjeiknek ez utóbbi csípte leginkább a szemét..., (ahogyan akár csak mainapság is, hasonló esetekben...)
Ha csak (szigorúan) ez utóbbi, egyetlen dolgot tesszük vizsgálat tárgyává, (hozzá kanyarítva az előző írásaim egyikében fölmutatott párhuzamokat a "Golgotával"), felteszem a sanda kérdésemet: változott bármit is a világ az elmúlt közel kétszáz, (kétezer) esztendőben...?
Az eseménnyel kapcsolatban egy kicsit zavarban vagyok... Olyan mértékű információ öntött el, amit képtelenség volt minden tekintetben kielégítően kezelnem... Abszurd kívánalom ilyen esetben a teljesség igényével föllépni, lehetetlen feladat ilyen elvárásnak megfelelni...
A koszorúzók sorát Vécsey tábornok leszármazottai nyitották. A megemlékezés végére több mint 60 koszorú borította az emlékművet...
Az eseményen több romániai és magyar szervezet, intézmény vezetője, tisztségviselője, a közélet és társadalmi szervezet jeles képviselője mellett megjelent:
-dr. Hankó Balázs Zoltán magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkára (2022-2024), majd minisztere (2024-től),
-Kelemen Hunor romániai magyar író, költő, újságíró, politikus, volt kulturális államtitkár, az RMDSZ elnöke, majd államfőjelöltje a 2009-es romániai elnökválasztáson; 2009. december 23-án Emil Boc vezetésével megalakult kormány művelődési minisztere; 2011. február 26. óta az RMDSZ elnöke,
-Kissné Hlatki Katalin, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete,
-Grezsa Csaba Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának főkonzulja,
-Péró Tamás az RMDSZ Arad megyei szervezetének ügyvezető elnöke,
-Faragó Péter kormányfőtitkár-helyettes, az Arad Megyei RMDSZ elnöke,
-Tóth Csaba Arad megye alprefektusa,
-Szegő László dandártábornok....
Az egyházak képviselői között részt vett dr. Fábry Kornél címzetes guardialfierai püspök, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, akit Ferenc pápa 2023. június 27-én nevezett ki erre a címzetes püspöki tisztségre.
A megemlékezést Fekete Károly a Kölcsey Egyesület alelnöke vezette.
