Jelenlegi hely

Dévai Szent Ferenc Alapítvány, Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központ

Szalai Luca (2017)
Szalai Luca (2017)
Luzsicza Fanni Eszter (2018)
Luzsicza Fanni Eszter (2018)

A Szent Ferenc Alapítványt erdélyi ferences szerzetesek hozták létre 1993 tavaszán. Legfőbb célja, hogy a bajban, nehéz helyzetben lévő kisgyermekeket segítse.

Gyermekvédelmi munkánkat szeretnénk a nagycsaládok, a veszélyeztetett és a bajba jutott családok támogatásával folytatni. Nemcsak tanáccsal, jó szóval, hanem anyagi támogatással, tanszerrel, ruhával is igyekszünk segíteni a szülőket, a gyámokat, hogy gyermekeik szépen, egészségesen fejlődjenek. Az lenne jó, ha ez a megelőző tevékenység elégséges lenne.

Természetesen az is igaz, hogy a segítség soha nem elég, ezért a komolyabb bajban lévő gyerekek számára úgynevezett „Iskolaházakat” szervezünk. Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy a szülők, a nagyszülők, vagy a gyermek gyámjai különféle okokból kifolyólag nem képesek felügyelni, és irányítani a gyermek fejlődését, és ilyenkor a magára maradott gyermek vagy fiatal – még ha van is hol laknia – könnyen veszélybe kerül, testi, lelki, szellemi fejlődése visszamarad. Ezért az ilyen – a nem különösen veszélyeztetett – gyerekek számára napközi otthonos tevékenységet szervezünk. Iskola után, nevelőjük vezetésével bevásárolnak, elkészítik az ebédjüket, felkészülnek a másnapi oktatásra, játszanak, tisztálkodnak, majd este hazamennek. Alapítványunk jelenleg 46 erdélyi helységben tart fent napközi otthont sok száz gyermek számára.

Amennyiben ez a tevékenység nem elégséges, és már semmilyen más megoldás sincs, a legközelebbi vérszerinti rokon írásos kérésére a gyermeket vagy fiatalt egy bentlakásos otthonba fogadjuk. Természetes, hogy az itt élő gyerekek, fiatalok tarthatják a rokonokkal a kapcsolatot, sőt vakációkban haza is mehetnek, ha tudják őket fogadni. Jelenleg 22 bentlakóotthonban sok száz bentlakó gyereket oktatunk, nevelünk.

Úgy érzem, hogy a mindenszentek litániáját kellene elmondanunk, mert a mindennapi nevelési, szervezési gondjainkban nagyon gyakran kerestünk példát, kértünk és kaptunk segítséget egyházunk szentjeitől. Egyházunk, rendünk elöljáróinak pedig köszönjük hitüket, bizalmukat. Provinciálisom biztatott, hogy omladozó, állami kézben lévő kolostorunkat foglaljuk vissza, és töltsük meg élettel. Segítettek, amivel tudtak, de a legnagyobb segítség az volt, hogy hitték: képesek vagyunk elvégezni mindazt, aminek megvalósításában mi magunk sem mindig hittünk.

Nagy-nagy hálával mondok köszönetet mindazoknak, akik céljaink valóra váltásánál szerepet, feladatot vállaltak és vállalnak. Ki tudná összeszámolni, hogy hány adományozó, mennyi mindennel ajándékozta meg gyermekeinket és azt, hogy a sok-sok adományból, mennyi áldás, élet fakadt?

Csaba testvér