Jelenlegi hely
Ürményházai Közművelődés Egyesület
Ürményháza a Bánság végtelen sík vidékének déli részén, a Mária Terézia-csatorna bal partján fekszik. Telepes falu, lakói zömmel a szegedi nagytájról érkezve két részletben, 1817-ben és 1844-ben szállták meg a falut. A mai napig elsősorban mezőgazdasággal foglalkozó településen 2008-ban alakult meg az Közművelődés – Ürményháza Egyesület, melynek Pintér Lajos az elnöke. Az Egyesület – nevéhez hűen – a közösségi művelődés elősegítésén fáradozik, tudva azt, hogy a család mellett ez nemzeti kultúránk átörökítésének záloga. Hiszen ismert: az ember lelki szükségleteinek, jó közérzetének meghatározó eleme, ha saját kultúrájában élhet.
A Közművelődés Egyesület minden, a magyar közösséget érintő feladatból igyekszik részt vállalni, segítő kezet nyújtani, a községet infrastrukturális, kulturális és közösségi szinten fejleszteni. A fennmaradást segítendő folyamatos, különféle támogatást nyújt a magyar nyelvű oktatási intézményeknek (óvoda és iskola), ezen túl számos programot támogat, az egyszeri foglalkozásoktól kezdve a nagyobb beruházásokig. Részt vesz nemzeti, helyi és különböző, az egyházi évhez kapcsolódó hagyományos ünnepeink méltó megtartásában.
Ürményháza magyar közösségének egyik legnagyobb problémája, hogy nincsen olyan épülete, ahol rendezvényeit méltó módon megtarthatja, és vele közösségi életét kissé felpezsdítheti. Éppen ezért az Egyesület pályázat segítségével 2022-ben megvásárolt egy közösségi házat, amely azonban komoly felújításra szorul. A Közművelődés Egyesület mégis bizakodóan tekint a jövőbeni feladatok elé, mert érti, hogy a közösségi művelődés megerősítése létfontosságú ebben a fogyatkozó magyar közösségben, és tudja (Márton Áron erdélyi püspök máig érvényes gondolatait idézve), hogy „a szellemi rugalmasság ma szükségesebb kellék, mint a múltban. Az élet régi, áttekinthető formái felbomlottak és összekuszálódtak. A forgatagos jelen máról holnapra új helyzeteket teremt, új feladatok, váratlan nehézségek bukkannak fel mindegyre. S népünket meg kell tanítanunk gondolkozni, hogy az összevisszaságban el tudjon igazodni. Fel kell szerelnünk a szükséges tudnivalókkal, hogy ne induljon el vaktában a más feje, az elébe dobott zavaros vagy rossz szándékú igék után, hanem lásson, ítélni, dönteni, a maga lábán járni tudjon.”
