Jelenlegi hely
Tapasztalataim, és élményeim miatt éreztem úgy, hogy megfelelően tudnám ellátni a rám bízott feladatokat a Petőfi Sándor Programban.
A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány szak végzős hallgatója vagyok. Családom révén egészen pici koromtól kezdve belém ivódott a magyar kultúra és táj szeretete, mivel édesanyám magyar- történelem szakos tanár, édesapám erdész. Nem céltudatosan, de a szüleim mindig úgy neveltek, hogy először ismerd meg az otthonod, a hazád, és csak utána lépj ki a nagyvilágba. Kirándulásaink, nyaralásaink során olyan helyeken jártunk, amelyek valamilyen módon kötődnek a magyar történelemhez, irodalomhoz. Nem meglepő tehát az sem, hogy édesanyám nagy gondot fordított arra, hogy beszédem minél helyesebb és ékesebb legyen. Már óvodás koromban nagy figyelemmel tanította nekem a verseket, prózákat. Ez végigkísérte iskolás éveimet is. Ahol csak lehetett igyekeztem megmutatni az irodalom, a nyilvános beszéd, és a szereplés iránti elkötelezettségem és szeretetem. Ez ma sincsen másképpen, bár már egy kicsit más módon pallérozom tudásomat. Két éve vagyok a Budapesti Corvinus Egyetem Retorika műhelyének tagja, ahol az általam megfogalmazott beszédeket kell elmondanom. Itt lehetőségem nyílik rá, hogy a saját gondolataimat osszam meg hallgatótársaimmal, és azonnali visszajelzést adjak és kapjak. A műhelybe önállóan alkothatok, de csapatban értékelem magam és a többieket.
Szerencsére a csapatmunkával sosem volt gondom, mert már általános iskolás koromban tagja lehettem az iskola néptánc együttesének, melyet hobbiként az egyetemen is folytattam, így korán megtapasztalhattam milyen egy csoporthoz tartozni, és együttműködni.Erre különösen nagy szükségem volt, amikor főiskolásként egy szemesztert Angliában tanultam, és magamra voltam utalva. Mivel könnyen teremtek kapcsolatokat, barátkozom össze idegenekkel, így nem okozott gondot, hogy egy idegen országban találjam fel magam. Hamar megismerkedtem a többi külföldi diákkal, és megmutattam nekik Magyarország kultúrájának egy kis szeletét. Ebből a multikulturális környezetből és a szülői házból hoztam magammal azt a nyitottságot, és megismerni vágyást, ami az egyetem Interkulturális Műhelyébe, majd egy távolabbi helyre, Amerikába vezetett. Bostontól nem messze egy gyerektáborban dolgozhattam, ahol a feladataim közé tartozott a beteg gyerekek orvoshoz, kórházba, ügyeletre való szállítása, és ez idő alatti felügyelete. A mai napig életem egyik legnagyobb kihívásának tartom ezt a feladatot, és örök élmény marad, hogy képes voltam ezt megoldani. Sosem felejtem el, amikor a táborban egy nagyon kritikus hét után a tábor vezetősége megválasztott a hét dolgozójának. A két hosszú távú külföldi tartózkodásom alatt mindig nagyon hiányzott a családom, az igazi ízes magyar ételek, a magyar táj, a magyar szó. Mindmáig emlékszem arra, hogy Angliából haza térvén az egyik kérésem az volt, hadd ehessek egy igazi magyar tojásból készült rántottát, és Amerikában legjobban édesanyám húslevese is nagyon hiányzott.