Régebben a farsang egyúttal a párválasztás időszaka is volt, fontos „esküvői szezon". Nagyanyáink egykor ebben az időszakban kiszemeltjeikkel bolondoztak, évődtek. Fergeteges
táncmulatságokat szerveztek, melyeknek gyakori vendégei voltak az “alakoskodók”, a farsangosok vagy népi elnevezéssel “maszkurások”. Játékukban tréfás jeleneteket elevenítettek meg.
Napjainkaban a maszkurások jelmeze helyett, elsősorban a városokban, a gyermekek kedvenc mesefiguráik bőrébe bújnak, de az idősebb korosztály tagjai is szívesen öltenek ilyenkor jelmezeket. Örvendetes tendencia a sajátos, lokális farsangi hagyományok újraélesztése, köztük a farsangifánk-sütés. Talán az egyik legismertebb ilyen helyi rendezvény a Mohácsi busójárás, amely ma már hungárikum.
Itt Lupényban is nagy hagyománya van a farsangolásnak. A magyar közösség bálját az RMDSZ szervezi meg. A magyar tagozatos diákok, minden évben felelevenítik ezt a régi népszokást. Idén
busómaszkokat készítettek a dévai Téglás Gábor líceumban megrendezett farsangi kiállításra. A fiatalok az ünnepség alkalmából már korábban kiválasztották a megjelenítendő
jelmezfigurákat, ezurán közösen kis versikét írtak önmaguk jellemzésére. Költeményeiket tanítójuk, Soaca Erika útmutatása alapján, egy kis plakáton örökítették meg, önmagukról rajzot is készítettek. A szüleik számára összeállított műsorukban előadták a maguk kreálta rövid versikéiket. Mary Poppins, Heidi, Vérszívó vámpír, Hókirálynő, a Rubikkocka elvarázsolt mesevilágba repített bennünket, felnőtteket. Az ünnepség befefejezéseként a lurkók Orosz Erzsébet pedagógus által kiválasztott ügyességi játékokkal lazítottak, és elfogyasztották az összes ünnepi csörögét és fánkot.
Erika tanárnő vegetáriánus mackó jelmeze arra figyelmeztetett, hogy soha ne engedjük elfojtani a bennünk rejtőzködő gyermeket.
