Jelenlegi hely

„Hej, Rákóczi, hej, Bercsényi!”

Interjú Nagy Csaba tárogatóművésszel

/ Juhász Gergely /
juhasz.gergely képe
A 2019-es Rákóczi-emlékév alkalmából Kárpátaljára látogatott Nagy Csaba tárogatóművész, aki tárogatómuzsikával kísért interaktív történelemórát tartott a régió magyar iskoláiban – többek között Rahón és Kőrösmezőn is.
Nagy Csaba tárogatóművész RahónNagy Csaba tárogatóművész RahónNagy Csaba tárogatóművész KőrösmezőnA reformtárogató

Művész Úr! Mivel foglalkozott, mielőtt a tárogató szerelmese lett?

Eredetileg történelem szakos tanárként végeztem, utána pedig a Zeneművészeti Főiskola klarinét szakán folytattam a tanulmányaimat. Az én esetemben tehát szerencsésen találkozik a zene és a történelem. Ennek a szerencsés találkozásnak köszönhető az, hogy fölvállaltam annak a hangszernek a sorsát, amelyet tárogatónak hívnak. A tárogató több évszázadon keresztül volt a magyar történelem kísérője, egészen a honfoglaló magyaroktól kezdve. Persze azt hozzá kell tenni, hogy ez a hangszer olykor kivész a magyar történelemből, olykor pedig visszatér. Már valószínűleg a honfoglaló magyarok hozták magukkal ezt a hangszert: katonai jelzősípként, valamint a mindennapi életben is használták. László Gyula, jó nevű történészünk írt erről.

Tudna említeni néhány olyan történelmi fordulópontot, ahol tetten érhető a tárogató előkerülése és háttérbe szorulása?

A tárogató az Árpád-házi királyok kihalásával feledésbe merült, de az 1400–1500-as években már újra fel-felbukkant. Ami a későbbi időket illeti, mindig találunk egy-egy történelmi nyomot, amely azt mutatja, hogy ez a hangszer tovább élt. Ha a történelem eseményeit követjük, akkor azt kell mondanunk, hogy a kuruc korszak idején ismét egyre többet hallani róla. A Rákóczi-szabadságharc ideje az a korszak, amihez a leginkább kötődik. A leírások szerint napközben a csaták hangszere volt, esténként pedig a tábortüzek mellett szólalt meg.

Akkor itt egy többfunkciós hangszerrel van dolgunk.

Így van. Élt a hangszer, egészen az 1711-es szatmári békéig. Az osztrákok nyilván nem kedvelhették különösebben. Egy-egy kesergő dal megszólalt rajta, de elég sok idő telt el, amíg újjászületett. Ettől a pillanattól kezdve viszont két tárogatóról kell beszélnünk: van egy történeti tárogató, és van egy reformtárogató. A történeti tárogató a honfoglalástól kísért bennünket egészen a Rákóczi-szabadságharcig. Ennek kemény, éles, erős nazális hangja van. Eltelt aztán viszonylag sok idő, a hangszer testét megnagyobbították, billentyűket szereltek rá, és lett belőle reformtárogató.

Mit lehet tudni a reformtárogatóról?

A reformtárogató a 19-20. század fordulójának környékén született újjá Budapesten, a Stowasser és Schunda hangszergyárakban. Ennek a hangszernek a hangja már sokkal lágyabb lett, ami jobban megfelelt a kor ízlésének. Nagyon rövid idő alatt lett népszerű: népzenét, történelmi zenét és klasszikus zenét egyaránt játszottak rajta. Wagner: Trisztán és Izolda című operájában is megszólal a tárogató. Richter János karmester megítélése szerint egyes dallamrészek lejátszására éppen a tárogató hangszíne a legalkalmasabb, így aztán többek között a Bayreuthi Ünnepi Játékokon is rendszeresen  megszólal a tárogató.

Az a mondás járja, hogy a tárogató a magyar lélek hangja. Ön mit gondol erről?

Valóban így van. Én még nem találkoztam olyan közönséggel, amelyet ne érintett volna meg ennek a hangszernek a melegsége, lágysága: olyan a hangszíngazdagsága, ami a magyar lélekhez közel áll.

Hol lehet manapság tárogatómuzsikusokkal találkozni Magyarországon?

A tárogatósok sokáig a maguk örömére játszottak Magyarország különböző vidékein, de nem volt egy olyan szervezet, amely összefogta volna őket. Bő 30 évvel ezelőtt egy kuruc emlékhelyhez kötődő kastélyban, Vaján, a Vay Ádám kastélyban létrejött egy tárogatós kör. Először létrejött egy tárogató együttes, majd megalakult a Rákóczi Tárogató Egyesület, amely országos és nemzetközi tárogatós központként működik.

Beszéljünk egy kicsit a külhonról! Mi a célja a kárpátaljai körútjának?

A cél az, hogy minél több kárpátaljai magyar iskolába jusson el egy olyan előadás, amely megidézi a gyerekek számára a történelmet. A gyerekek erről az időszakról hol történelemből, hol irodalomból, hol énekből tanulnak, de ha részt vehetnek egy olyan rendhagyó órán, ahol történelem, irodalom, zene szerves egységet alkot, akkor ez megérinti őket, és büszkék lesznek a magyarságukra. II. Rákóczi Ferenc olyan történelmi eszménykép, akire méltán lehetnek a gyerekek büszkék. Az első negyven iskolát idén látogatom meg Kárpátalján, folytatása pedig 2020 tavaszán következik. Minden magyar iskola fontos, és remélem, hogy a gyerekek számára maradandó emlék lesz ez a rendhagyó történelemóra.

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok a küldetéséhez!