A készülődést segítette az ezekre az alkalmakra előkészített adventi naptár, ahol a számokat megfordítva egy-egy meglepetés várta a foglalkozáson a kisebbeket. Legelőször közösen elkészítettük az adventi koszorúnkat, három lila és egy rózsaszín gyertyával. A gyerekek megtanulták, hogy mit jelentek a színek és, hogy milyen sorrendben kell meggyújtani őket. Megismerték az adventi naptár és az adventi koszorú eredetét is.
Mindegyik egyesületben sikerült a gyerekekkel karácsonyi ablakdíszeket készíteni. A kisebbek a kiszínezett formákkal díszítettek, a nagyobbak pedig kis Mikulás figurákat, karácsonyfákat és csillagokat is tettek az ablakba. Rendszeresen hallgattunk és gyakoroltunk karácsonyi énekeket, mint amilyen a Csendes éj, a Mennyből az angyal vagy a Pásztorok, pásztorok című hagyományos énekek. Ezen kívül színes lapból kézzel készített képeslapokat is hajtogattunk a szülőknek, nagyszülőknek, barátoknak. Bár sok gyerek még nem tud írni, mert még óvodáskorú, de a rajzok mellett szívesen felírták, átmásolták a kedves üzeneteket a saját lapjaikra.
Hogy a foglalkozások ne csak a szellemi épülésről szóljanak, ezért az adventi naptár utolsó száma egy házilag készített forró csokoládé (fehér és barna csokiból) és puncs felszolgálását rejtette.
Hertelendyfalván, mivel ott hetente két alkalommal találkozom a gyerekekkel, sikerült egy új karácsonyi történettel is bővíteni az eddigi tudásukat. Hans Christian Andersent mutattam be nekik, aki bár dán meseíró volt, de sokat utazott Európában, többek között Magyarországon is. A karácsonyfa című mesét vetítettük le, aztán pedig megbeszéltük, hogy kinek mi volt a kedvenc része és mi a mese tanulsága.
Remélem, hogy az ünnepi hangulatban nem csak a termek, ajtók, ablakok lettek feldíszítve, de a gyerekek szíve is megtelt szeretettel.
