Jelenlegi hely

Múlt és jövő

Tanévnyitó istentisztelet és emléktábla-avatás Rimaszombatban

/ Rákos Ágota /
rakos.agota képe
Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe. /Babits Mihály/ Nem véletlen az idézet, magvas mondanivalója summázza a vasárnapi tanévnyitót, melynek során nem csupán a 2018/2019-es évet nyitották meg Rimaszombatban, de a jeles ősökről méltóképpen megemlékezve, az egykori gimnázium falán emléktáblát lepleztek le.
Tanulók gyülekeznek a templom előttNagy Ákos Róbert gömöri református esperes Molnárné Pelle Beáta igazgató asszony nyitotta meg a 2018/2019-es tanévetAz emléktábla a leleplezés előtt

A Tompa Mihály Református Gimnázium idén huszadik alkalommal nyitotta meg az új tanévet a református templomban tartott tanévnyitó istentiszteleten. Az egybegyűlt diákokat, tanárokat és hozzátartozókat Nagy Ákos Róbert gömöri református esperes köszöntötte. Prédikációját követően Molnárné Pelle Beáta igazgató asszony beszédében megemlékezett a gimnázium épületén eszközölt változásokról. Az idei nyáron sikerült korszerűsíteni többek között a fűtéshálózatot, valamint a vízvezeték-, villamos és gyengeáramú hálózatot. A folyosókon, valamint a tanári szobákban kicserélték az ablakokat, valamint a gimnázium étkezdéje is megújult. Az elkövetkezendőkben az osztálytermeket újítják majd fel.

Az igazgatónő köszöntötte az új diákokat, akik az idei évben nem csupán 14 primóst, de 12 új tanulót is jelent, akik a kapuit bezárni kényszerülő Tornaljai Gimnáziumból érkeztek. Így összesen 179 diák kezdte meg a tanévet a Tompa Mihály Református Gimnáziumban.

A tanévnyitót követően B. Kovács István gömörológus emlékezett meg a gimnázium előd épületéről, mely az egykori rimaszombati református, majd Egyesült Protestáns Gimnázium régi épülete. Ennek falára került az az emléktábla, ami az egykori diákoknak állít emléket. Többek között ezen épületben töltötte diákéveit Kossuth Lajos és Széchenyi István háziorvosa, Almási Balogh Pál, az ózdi kórház névadója, a nemzeti szobrászatunkat megteremtő Ferenczy István, valamint Mikszáth Kálmán, kinek emlékei hajdani iskolájáról tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a múltban is nehéz sors jutott a magyarságnak, valamint arról is, hogy a nyelv, s a magyarságunk megőrzése az iskola intézményének köszönhető.

„Fagyos világ volt ez akkor. Minden melegség bennszorult az ilyen intézetekben, mint a rimaszombati protestáns gimnázium. Ezek voltak még a végvárak, amelyekben magyar levegőt lehetett szívni. Ezek a férfiak akik akkor itt tanítottak, nem afféle tanügyi bácsik voltak (ahogy most képzelné az ember), hanem az utolsó generálisok, akik titokban hadsereget nevelnek, ügyes politikusok, akik óvatosan, nagy furfanggal belecsepegtetik a rideg, száraz tananyagba azokat az édes érzéseket, melyekből a hazaszeretet lombosodik ki, bűvészek voltak, akikben a hit nem szétfoszló ábránd, hanem élőfa, mely gyökereit beleereszti a fogékony gyermeki szívekbe.” / Mikszáth Kálmán /