Tamás Gábor-est Segesváron

Jakabházi Béla felvezetője után a szerző, Szucher Ervin vette át a szót, hogy néhány mondatban bemutassa a szép számban összegyűlt segesvári közönség előtt Tamás Gábor életútját feldolgozó, Csak szívünkben nem száll az idő című interjúkötetét. Elmondta, nem volt olyan szándéka, hogy Tamás Gáborral együtt jelenhessen meg, így a könyv megírásának alapmotivációját nem ez, hanem a közös döntés jelentette; és hogy a sok-sok beszélgetés végül könyvformát nyerjen, azután született meg, hogy megismerte a művészt, nemcsak mint közismert előadót, de mint embert. Embert, barátot, aki több, mint egy sztár, egy énekes, de igazi, hiteles ember, szerény, szellemes és közvetlen. Ez rögtön ki is derült minden jelenlévő számára, amint a művész megszólította a közönséget és elkezdte előadását. Baráti, bensőséges légkörben bátran kérdezhettünk, kívánhattunk dalokat, sőt, együtt énekelhettünk az énekessel, volt úgy, hogy zenei kíséret nélkül is, és éppen a barátságról, az összetartozásról szóló refréneket. Ahogyan megérkeztem, beléptem a terembe, a szerző jó ismerősként üdvözölt és bemutatott a művésznek, akivel korábban még nem találkoztam személyesen, de mégis ismerős volt, hiszen gyakran a hangjára, a dalaira léptem be a lakásba vagy a szobába, amikor hazalátogattam Magyarországra édesanyámhoz. Nemcsak Erdély és Magyarország, de a világ egész magyarságának, a diaszpórában elő közösségeknek is van egy rétege, akik között népszerű a zenéje, ezért is gondolta úgy az előadó és a szerző, hogy ideje egy őszinte, vallomásszerű könyvbe foglalni az életpályáját, ami nem volt mindig könnyű, sikeres és vidámságot sugárzó. (A könyv 2016-ban jelent meg a kolozsvári Világhírnév Kiadó gondozásban.) El kellett hagynia a hazáját, és szembesülnie az újrakezdés gyötrő nehézségeivel, és amikor a Duna TV lehetőséget adott a visszatérésre, ami után egyre népszerűbb és közismertebb lett, akkor sem költözött haza. 43 évvel ezelőtt emigrált, Svédországban él, finn a felesége, aki jól beszél magyarul. Tartalmas, hosszú életpálya áll mögötte, de ahogyan elmondta, többször idézve erdélyi íróktól, például Tamási Árontól, házad ugyan lehet új, lehet más, de hazád nem. 2020 a nemzeti összetartozás éve, emlékezve a 100 évvel ezelőtti veszteségre, nemzeti tragédiára, az énekes saját hangszerelésében elénekelte az Ismerős Arcok Nélküled című számát, mert mint ahogy a dal szövege mondja, mi egy vérből valók vagyunk.

Ehhez a témakörhöz tartozóan adta elő újabb szerzeményét a Hosszú volt az út című albumról, az Európa kellős közepében-t, aminek látványos videoklipjét a torockószentgyörgyi várromnál forgatták. A Csík zenekar Most múlik pontosan című számát szintén a saját hangszerelésében énekelte el, aminek ringatásába ha belefeledkezünk, akár tőlük, akár a Quimby-től, akár Tamás Gábortól hallgatjuk, elmúlt szerelmek romantikája andalog körül minket.

Köszönjük Tamás Gábornak, hogy fellépésével megtisztelte a segesvári magyar közönséget, annál is inkább, mert tudjuk, a szervezők, a szerző, az előadó és a közönség, mindnyájan, hogy az ilyen és hasonló alkalmak lehetőséget adnak arra, függetlenül zenei ízlésünktől, hogy saját köreinkben erősítsük egymást, így, ilyen módon is megélhessük magyar identitásunkat, találkozhassunk, és azzal a meggyőződéssel lépjünk ki az előadóterem ajtaján, hogy nem vagyunk magunkra hagyva, nem vagyunk egyedül magyarságunkban!