Jelenlegi hely

Testvériskolájával emlékezett meg az alsóbodoki iskola az '56-os hősökről.

/ Bozzay Klára /
bozzay.klari képe
Sokéves testvérkapcsolatnak örvendhet az alsóbodoki (Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola) és a szombathelyi iskola (Nyugat-Magyarországi Egyetem Bólyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium). Minden évben több alkalommal látogatják egymást, ünnepelnek együtt és nyári programokat is szerveznek egymásnak. Idén az alsóbodoki iskola látogatott el Szombathelyre, hogy együtt emlékezzünk az ’56-os hősökre.

Öröm volt látni, hogy milyen szeretettel üdvözölték egymást a diákok és tanárok. Korán reggel indultunk 38-an Alsóbodokról, hogy időben érkezzünk a megemlékezésre, amire a szombathelyiek műsorral készültek. Minden korosztály fellépett - kisgyermektől a nagyszülőig -, ami igazán megrendítővé tette az előadást.

A színvonalról árulkodik, hogy az iskola két tanulója élőzenei aláfestéssel járult hozzá a műsorhoz.  Nem vagyok benne biztos, de nekem úgy tűnt, hogy azt a zenét ők írták direkt erre a darabra. Egy lány szavalt, és rajtuk kívül még 10-15 diák szerepelt. Nagyon el volt találva a hangnem a rendezők részéről. A szereplők a nézők közül váltak ki, ezzel is érzékeltetve, hogy '56-ban sem volt ez másképp. Aki hősként meghalt vagy harcolt, ugyanolyan diák volt, mint most ők, ugyanolyan tanár, sportoló, pék, akárki, aki minden nap az utcán járkál, mint ahogy most mi is. És valóban megköszönhetjük, hogy az utcáink nevei magyarok, ahogy mi is azok lehetünk.

Volt még egy mozzanata a darabnak, amit eddig sehol nem láttam, pedig valóban nagyon meghatározó a magyar hagyományban. Az előadás úgy kezdődött, hogy az édesapa mutatja a kisfiának a Tejutat, és azt Hadak útjának nevezi! Elmondja a fiának, hogy csak az, aki igazán tiszta és szép életet él hazafiként, méltó arra, hogy a Hadak útján végig menjen majd a halál után.

Szépen fel volt építve az előadás. A diákság rendezetten állt körben, osztályonként az iskola előtt, úgy nézhettük végig - szerencsére ragyogó napsütésben a színpadként szolgáló lépcső tetején játszódó jeleneteket. Az előadás után a szombathelyi diákok visszamentek órára, minket pedig körbevezettek az iskola épületén.

Megdöbbenve láttam az iskola hihetetlen felszereltségét! Túl azon, hogy két hatalmas tornatermük van - az egyik oldala falmászásra kiépítve -, saját úszómedencéje van az iskolának. Tavaly decemberben készült el a természettudományi labor, illetve két teremben is van laboratórium, amit minden természettudományi órán tudnak használni. A diákok telefonjuk segítségével tudják kivetíteni munkájukat a táblára. A labor mellett közvetlenül egy üvegház található, ahol növényekkel tudnak kísérletezni, de vannak ott halak és más állatok is. Könyvtára is van az iskolának, mögötte tanulószobával, ami főleg a végzős diákoknak nagy lehetőség az érettségire való felkészüléshez. Mivel gyakorló iskoláról beszélünk, nem csoda, hogy ilyen felszerelt. Az itt tanuló diákoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy felkészüljenek a továbbtanulásra. Ennek köszönhetően részletesen, és érdekesen tudják átadni nekik a tudásukat a tanárok. Az óráik nem egyhangúak, haladnak a korral. A tanárok ténylegesen figyelnek a gyerekekre, felismerik és támogatják a tehetségeket. Elvárásaik nagyok, fegyelemre nevelnek, de lehetőséget adnak az egyéniségek kibontakozására is. (Zene, rajz és más kreatív foglalkozásokra is van lehetőség.) Az újonnan igazgatói székbe került Papp Tibor és helyettese Kukor Ferenc, számos új ötletet és fejlesztési tervet osztott meg velünk, mialatt az iskola épületében körbevezettek minket.

Az iskola bemutatása után megvendégeltek bennünket egy ebédre. Ajándékoztak az iskolának tankönyveket és térképeket, tudván, hogy az itteni diákok sok hasznát veszik majd, Szombathelyen pedig már nem taníthatnak belőle. Mindenki kapott egy kis emlékcsomagot is ajándékba, amibe két verset tettek köztük Márai Sándortól a Mennyből az angyalt. Volt a csomagunkban magyar csoki, mécses és magyar zászló. Ebéd után elbúcsúztunk egymástól és elindultunk vissza Bodokra.

Szeretettel várjuk a szombathelyi iskola viszontlátogatását, ami úgy tudom, a március 15-ei ünnephez közeli időpontban lesz, hogy megint együtt emlékezhessünk, ezzel is erősítve az összetartozásunkat.

Örömmel tölt el, hogy ilyen testvérkapcsolat is létezik. Ez valóban nem csak papírforma. A diákok közt is egyre szorosabb kapcsolatok alakulnak ki. Minden intézményt csak buzdítani tudok, hogy ápoljon ilyesfajta testvérkapcsolatokat. Ezzel sokat nyerhet az iskola a lehetőségek megnövekedett számát tekintve is, de a személyes, egyéni kapcsolatok szempontjából is.