Jelenlegi hely

Vége, hatszáz!

Nemzeti kincset mentünk tanulni, huszár 6 vágás képzésen jártunk a Felvidéken

/ Szilaj István /
szilaj.istvan képe
Századokon át a magyar huszárság kiképzési rendjében szerepelt 6 vágás, amelyet minden magyar lovaskatona naponta 100-szor kellett, hogy gyakoroljon. Megmaradt egy mondás, aminek az lehet a forrása, hogy mikor végeztek, azt illett mondani: „Vége, hatszáz!”
6 vágás képzés

Nem tudjuk pontosan, hogy ezt mondták-e a huszárok vagy sem, az viszont igaz, hogy március 3-án vasárnap a Felföldi Dalia Iskola gömörpéterfalvi központjába érkeztünk. Kopecsni Gábor, aki korábban barantázott, s most saját útját járja Daliásként, magyari barátsággal várt minket a péterfalvi Közösségi ház előtt. Rövid pakolás, és beszélgetés után elkezdtük a több órás edzést. Sok újat tanultunk. Labdás bemelegítő reflex játékokat, alap vágásokat, védéseket, összekötéseket, alap- és támadóállásokat. Próbálhattunk vágni bottal, faszablyával, pufiszablyával, sportkarddal, de még igazi szablyákkal is.

Az alaposan átgondolt és felépített, évszázados, ha nem régebbi lovas huszár felkészítési rendszert Kopecsni Gábor a mai időkre formálva, játékokkal színesítve, gyalogsági formában tanította nekünk. Szó volt, sőt meg is nézhettük az ostor és a kard használat közötti összefüggéseket, de még a hagyományos pásztor botolókban fönnmaradt tartalmakat is.

„A huszár 6 vágás egy nemzeti kincs. A vívás pedig nem más, mint egy párbeszéd. Szavak nélküli párbeszéd.” (Kopecsni Gábor)

Nekünk ma arra van a legnagyobb szükségünk, hogy az ilyen memzeti kincsek birtokában beszéljünk egymással minél többet. Ebből születhet újra a magyar harciasság, a tűz, az a híres magyar virtus.

Az ebédlőasztalt igaz, csak páran ültük körül, de ebben a néhány lelkes harcművészben szinte az egész Kárpát-medence ott volt: Felvidék, Erdély, Kiskunság és Kárpátalja. Gábortól kaptunk két komplett barantás-daliás kiskönyvtárat. Saját gyűjtéseiből, a magyar harci hagyomány 21. századra megmaradt tartalmaiból kiadott könyveit így hazahozhattuk a Kelet-Felvidékre és a Kárpátaljára, hogy további munkánkban meríthessünk belőlük.

Ösztöndíjasokként folyamatosan azon gondolkoztunk Balázs Lillával a képzés alatt, hogy hogyan építsük be a munkánkba. Rengeteg ötletünk támadt. Bízunk abban, hogy ez nem az egyetlen alkalom volt arra, hogy messziföldről érkezett érdeklődők, ösztöndíjasok, barantások és daliások együtt gondolkozhatnak azon, hogy hogyan csempésszék vissza a huszár virtust a mai magyar fiatalok életébe.