Jelenlegi hely

A vicei gyermekház

Avagy a családtípusú gondoskodás

/ Csikós Tibor /
csikos.tibor képe
A 2000-es évek elején, amikor a Possibilitas Egyesület létrehozta az első családtípusú gyermekházat Csicsókeresztúron, majd 2002-ben Vicében, még 8 hasonló gyermekház működött Beszterce-Naszud megyében, azóta már csak ez a kettő maradt fenn.

Sok minden közrejátszhat abban, hogy miért csak mi maradtunk meg. A megszűnés oka lehetett talán a kitartás, családias gondolkodás hiánya, esetlegesen a pénzeszközök rossz felhasználása, ám ami biztos, hogy a vicei gyermekház és a mentorom dr. Lőrinczi Károly valami olyat tud, amely különleges a megyében, de megkockáztatom, hogy Erdélyben is. Amikor megkezdtem a küldetésem a Petőfi programon belül, és kiértem Vicébe, nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan is tud ez a hely működni, mivel foglalkoznak, vagy egyáltalán csak az, hogyan állnak hozzá a mindennapi feladatokhoz és a gyermekekhez. Be kell vallanom, hogy meglepődve tapasztaltam a házon belül azt a nyitottságot és törődést, amit a gyermekek és én is kaptam.

Különösen fontos a családi hozzáállás és a gyermekről való ilyen típusú gondoskodás, ha olyan fiatalokról van szó, akiket az árvaházból hoztak át ide és nem élhették át mindazt, amit egy család adhat. Persze vannak feszültségek és problémák egy családban, de mellette ott a szeretet, a törődés és az az érzés, hogy igen én fontos vagyok valakinek, és számíthatok rá bármit is sodorjon elém az élet.

Bizonyára mindannyian tudjuk, mennyi probléma lehet egy családban, akár csak a generációk közti gondolkodás mássága miatt. Sokszor nehéz egymás megértése vagy a különleges helyzetek kezelése. Minden amit csinálunk, ahogy az egyes helyzetekhez hozzáállunk, ahogy beszélünk, mindent példának vesz a gyermek, legyen bár a sajátunk, vagy csak egy ismerősnél tett látogatásodkor találkoztunk vele.

Azért vagyok boldog, mert egy olyan házba kerülhettem, ahol nincsenek tabuk, nyitottan lehet beszélni mindenről, és ha problémák adódnak is, ám a mentorom segítőkészsége és hozzáállása példaértékű lehet minden felnőtt embernek. A másik ok, amiért örülök, hogy a sors ide rendelt, hiszen én is már évek óta foglalkozom személyiség-fejlesztéssel, és keresve se kaphattam volna az élettől ennél jobb lehetőséget.

Bár sokszor egymás idegeire megyünk, de látnunk kell, hogy mennyire fontos a család, az amit ebben a közegben kaphatunk, ugyanis itt tanulunk meg szeretni, törődni, és itt fejlődik ki egészséges személyiségünk, amely később például szolgálhat a jövő generációinak és a gyerekeinknek.