A Magyarpolányi Nemzetközi Művésztelep egyedülálló kulturális központ a Bakony szívében, amely a kortárs művészetek és a közösségi alkotás iránti elkötelezettségéről ismert. A művésztelep célja a magyar és határon túli magyar művészek közötti kapcsolatok erősítése, valamint a különböző művészeti ágak, mint a grafika, festészet és szobrászat technikai tudásának bővítése.
A közös alkotófolyamatok, workshopok és kiállítások lehetőséget biztosítanak a művészek számára, hogy új alkotásokat hozzanak létre és megosszák tapasztalataikat egymással. A művésztelep alapját 2003-ban fektették le, és azóta nyári nemzetközi művésztelepeket szervez ezen a helyszínen, amelyek azóta is folyamatosan bővülnek és fejlődnek.
A most kiállított kisplasztikák és szobrok a 2024-es nyári alkotótábor anyagát mutatják be és május 26-ig tekinthető meg.
A kiállítást Keserü Katalin művészettörténész nyitotta meg:
10 éves a Magyarpolányi Nemzetközi Művésztelep
Itt, Kassán nem kell bemutatnom azt a magyarországi, Veszprém megyei községet, ahol a nevezetes, viaszveszejtéses bronzöntés lehetőségére is berendezett művésztelep szerveződött, hiszen 2019-ben már szerepelhettek a Rovás - Magyar Jelenlét Házában.
A művésztelep a marosvásárhelyi, 1980-as évek végén áttelepült, Munkácsy-díjas Diénes Attila alkotó- és szervezőmunkájának köszönhető, akinek már Vásárhelyen is volt öntőműhelye, de mivel Magyarországon nem talált hasonlót (a nyíregyháza-sóstóin kívül), viszont Magyarpolányon olyan aktív közösséggel találkozott, amely már első munkájával: A háborúban elesettek emlékére készült és felajánlott szoborcsoportjával befogadta és támogatta őt, intenzíven belefogott a magyarországi művészeti közélet szervezésébe is. (Azóta szobraival szinte benépesítette Ajkát és környékét.)
Kollégája, a felvidéki eredetű Csabai Tibor, a már 1982 óta működő Ajkai Grafikai Műhely vezetője és egyúttal művésztanár, aki alapfokú művészeti iskolát szervezett az 1990-es években a településen, és élteti ma is, egyre szélesebb körben, a magyarpolányi „tábor” grafikai részlegével együtt.
Kettejük intenzív munkájának köszönhető, hogy Magyarpolányt ma már „művészfaluként” ismerik, az iskolát 2007-ben kiváló művészetoktatási intézménnyé nyilvánították. (Persze Csabai is készít „szobrokat”: talán az arcról önthető maszkok az alapjai most kiállított szimulakrumainak: hibás vagy „feltöltött”, ily módon újraértelmezett női arcainak.)
Ugyancsak mindannyian ismerjük a pozsonyi akadémián végzett festőművészt, Szabó Ottót, a Rovást kitaláló kassai festőt és menedzsert, hiszen szárnyforma alapra tervezett, klasszikus síremlék-domborműve a kassai dómban látható, de Magyarpolányban öntötték bronzba. (Itt, most egy különleges anyagból készült másolatát láthatjuk.)
A műhely idővel alumínium öntésére is alkalmassá vált, melynek alapanyagát, a bauxitot egykor ott, a környéken bányászták. A gazdag kiállítási anyagból most csak ebből a szobrászatban viszonylag új anyagból készült alkotásokat emelem ki, hiszen az anyag korunk jelképe is lehetett volna/lehetne, mindennapi használata miatt, különösen a volt szocialista országokban.
Ezt a lehetőséget használja ki a makói festő, Német Gyula, amikor egy elhasznált, lyukas alumínium-edényt égetve-kormozva-kiegészítve Krisztus- (vagy Sámán)fejként mutat meg, talán a szegénységben is élő hit/erő demonstrációjaként (hasonló fejeket a Miskén dolgozott Tóth Menyhért festészetéből ismerünk),
Elekes Károly (Székelykeresztúr-Budapest, az MMA tagja) fanyar Kapcsolatának szeretkező párját pedig az öntés eljárásához szükséges csatornákba folyatott anyag keretezi és hálózza be.
A legfiatalabbak közül Antal Malvina testes, de sima felületű Szalagjának hullámai a szobormű pozitív-negatív formáinak-tereinek ki-befordításával magát a Teret értelmezi és az anyagban is rejlő, a világban mindenütt jelen lévő, örök mozgást teszi láthatóvá.
A marosvásárhelyi, a kolozsvári akadémián végzett Makkai István Ezüst pipéje (= kislibája) a szív oktatási makettje szerint, de alumíniumból öntött lúdbőr. Nemcsak a makett közönséges (tárgyiasult) voltában, de a szobor bakelit talapzata is talált (vásári) tárgy. A brutálisnak látszó hoportyagos lúdbőr sem csak Kemény István költészet-megkopasztására utal , mert életünk szimbóluma általa él és lúdbőrzik. Nem tudok elvonatkoztatni József Attila Reménytelenül című versétől: vajon körénk gyűlnek-e még „szeliden” a csillagok?
