Jelenlegi hely

Láthatatlan ünnepek

Maros Művészegyüttes

/ Demcsik Norbert /
demcsik.norbert képe
2025. május 21-én kezdetét vette XIX. Erdélyi Magyar Hivatásos Néptáncegyüttesek Találkozója Marosvásárhelyen. A négynapos fesztivál nyitódarabja a házigazda Maros Művészegyüttes "Láthatatlan ünnepek" című előadása volt.
Nők egy teknő körülNői népi viseletben, egy férfi követiHárom nő a színpadon a diszletként használt függönyökkelEgy előadás plakátja

A darab rendező-koreográfusa, Lőrincz Hortenzia, Petőfi Sándor Program ösztöndíjas elárulta, hogy a társulatnak ez az első kifejezetten női tematikájú produkciója, amely egyébként eredetileg nőnapra készült, műfaját tekintve pedig egy tánc-dráma.

Férje – az idei Bartók Rádió Zenei díjának jazz-kitüntetettje, Dresch Mihály – zenéjére komponált előadás a kortárs- és a néptánc-elemek/mozdulatok segítségével tesz kísérletet arra, hogy a női rítusokat, azok jelentőségét, szépségét és erejét bemutassa be a színpadon. A koreográfiában alkotótársa Horváth Zsófia volt. Ahogy nyilatkozták:

Mindketten hiszünk abban, hogy a hagyományok, rítusok keretben tartanak, megtartanak, női létünk támaszai lehetnek."

Férfi nézőként elém tárultak a hagyományos népi kultúra női világának zárt, szigorú, de mindig a természet törvényeit és ritmusát követő napi, éves és a nő egész életére vonatkozó stációi.

A rendezést számomra épp az dicséri, hogy e három ciklust egy kerek egészben láthattuk, pontosan ügyelve arra is, hogy mikor van ideje a napi kenyérdagasztásnak, az éves piros betűs ünnepeknek, és egy lány életében a párválasztásnak.

Nem egy idealizált, hanem életszerű világ jelent meg a színpadon: érzékletesen bemutatva például az is, hogy a kitüntetett helyet elfoglaló nagybetűs Szerelem – pillanatnyi, égi boldogság a sok kötelesség között – milyen szívfájdalmakkal járhat a későbbiekben, és hogy a nők ezeket hogyan élik meg.

Így jelenhettek meg azok az érzelmi "állapotok" is, mint például az elhagyottság vagy az elcsábítás, amelyeknek a nők elszenvedői és okozói is tudnak lenni (akárcsak a férfiak, de láthatóan a nők mindezt egészen máshogyan élik meg!).

A visszatérő körtánc-jelenetekben az Élet körforgását véltem felfedezni, az egyszerű, de nagyon kifejező díszlet gyanánt használt áttetsző anyagot pedig hol lepedő, hol pólya, fátyol, kötél, köldökzsinór, illetve hajfonatként láttam magam előtt.

Az egész produkcióban pedig egy mára eltűnőfélben lévő, épp ezért megőrzendő örökségünk, a népi kultúra elemeit láttam megkérdőjelezhetetlen értékként felmutatva. A nők sokszor láthatatlan ünnepei, szertartásai e nagyszerű darabnak köszönhetően így váltak láthatóvá számunkra is.

(Fotók: Böjte Botond)