Marosvásárhelyi Örmény - Magyar Kulturális Egyesület
Az emlékestet Dr. Puskás Péter, a Marosvásárhelyi Örmény - Magyar Kulturális Egyesület (MÖMKE) elnöke nyitotta meg, majd a Kabdebókról tartott bevezetőjével egyúttal el is helyezte a főszereplőt az erdélyi magyar-örmények térképén.
Ezek után felkérte Gyombolai Péter Vince konzult, hogy tartsa meg köszöntő beszédét. A csíkszeredai főkonzulátus munkatársa meleg hangon méltatta Kabdebó Tamás nemzetpolitikai és irodalmi szempontból is jelentős életművét, és őszinte örömének adott hangot, amiért a közönség ilyen szép számban jelent meg az eseményen.
Miután Kabdebó Tamás írói hagyatékát 2019-ben az NKA Ithaka pályázatának támogatásával "fogadta örökbe" a PIM, az előadást Kaváfisz Odisszeusz-parafrázisának felolvasásával kezdtem. Tamás életútja akár ezzel az egy verssel is összefoglalható lenne, nemhiába illette oly' gyakran önmagát és a világba kirajzott '56-os nemzedékét eme homéroszi jelzővel (lásd: Magyar Odisszeuszok, elbeszélések. Róma, 1974).
Ezt követően Péntek Imre: Kabdebó Tamás "vándorlásai" térben és műfajokban című tanulmánya, illetve Tamás Mit ér és milyen az ember, ha magyar a diaszpórában? című esszéje (Tiszatáj, 1991) segítségével képet adtam a hallgatóságnak az illyési ötödik síp, a nyugati magyar irodalom alig ötven éves, mára már lezárult, dicső korszakáról.
Ezek után Tamás kalandos életútján vezettem végig a közönséget, rövid felolvasásokkal tarkítva legfontosabb műveiből, melyek közül kiemelkedik a Danubius Danubia (Argumentum, Bp., 1998) című regényfolyama; a Tábori Pál által elkezdett és Makkai Ádám által befejezett, de a munka oroszlánrészét magára vállaló Tamás által is két évtizeden keresztül szerkesztett A csodaszarvas nyomában – A legszebb ezer vers költészetünk nyolc évszázadából (Tinta Könyvkiadó, 2002) című antológia; angol és magyar nyelvű József Attila-könyvei; irodalom- és kultúrtörténeti esszéi; és a Memento libertatem című költeménye, amelynek ma már szállóigévé vált verssorai "Ne feledd: semmi sem tart örökké; Százötven év alatt sem lettünk törökké." az anno szamizdatban másolt és terjesztett Minden idők (München, 1978) című '56-os könyvének is záróakkordját képezik.
Tamás életének legutolsó, Dublinban töltött éveiről, Hozzá fűződő, bensőséges, baráti viszonyomból fakadóan már személyes hangon tudtam beszámolni. Kérésére vállaltam, hogy legutolsó személyi titkára leszek, és segédkezem abban, hogy könyvtári hagyatéka jó kezekbe kerüljön, illetve utolsó könyve: Ír szerelem. Novellák, történetek (Magyar Napló, Bp., 2018) – sajnos már csak posztumusz – megjelenjen.
Az előadás végén Tamás szellemét a Lily lányától kölcsönkapott családi fotók segítségével, illetve a Dublini Magyarok Közösségi Rádiója részére Vele készített interjúim bejátszásával idéztem meg.
Különös öröm volt megtapasztalni, hogy az egykoron Erdélyből elszármazott magyar-örmény gyökerű család eme Ulysseszét – előzőleg keveset tudva Róla – az előadás végére hogyan szívébe fogadta a publikum, s milyen büszke volt fiára! Mi, szervezők pedig nemkülönben!
A közel kétórás előadás Tamás szellemiségéhez méltóan folyamregény-szerűen kötetlen beszélgetésbe torkollott, majd egy baráti vacsorával zárult.
(A fotókat Kálmán Attila, mentor-helyettes készítette.)
