Ösztöndíjasként magam is ezt szolgálom Erdélyben, a mezőségi Visa nevű, 570 lelket számláló kicsiny kis faluban
A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként már három évet töltöttem Visában. Intenzív módon vetettem bele magam a munkába. Az eredmény önmagáért beszél, a visai óvodások és iskolások, s a közép iskolások és egyetemisták is hallatlanul sokat tanultak, a visai lakosok legnagyobb megelégedésére.
Sikeres fellépéseink híre viharos gyorsasággal terjedt el a köztudatban és a világhálón, ennek köszönhetően egyre több felkérést kapunk. Fontos megjegyezni, hogy a tevékenység sikerében a gyermekek szüleinek támogatása és segítsége óriási jelentőséggel bír. Ezért is hallatlanul érdekes, hogy a felvidéki Somorjából már második alkalommal látogattak el hozzánk (Visába), a Csali Néptáncegyüttes táncosai, közel ötven fővel.
Az itt töltött 5 nap alatt kissé zsúfolt programjuk volt, de mindenképpen szót érdemel Nagy Ferenc Norbert magángyűjteményének megtekintése Vajdakamaráson, a Bonchidai Bánffy-kastély meglátogatása, Fodor Rózsi néni és Fodor Mária néni viselet és kézműves textil bemutatója, a visai táncok és dalok tanulása, s az utolsó este fénypontja, egy élőzenés táncmulatság, ahol a muzsikát a Magyarpalatkai Banda húzta Codoba Florin prímással, s ahol a somorjaiak együtt táncoltak és mulattak a visaiakkal.
Szép szimbóluma ez annak, hogy a program nemcsak sugárirányú, hanem keresztirányú is lehet.Az elszakított részek is erősíthetik egymást. Sőt!
