Az aradi vértanúkra emlékeztünk október 6.-án
Borongós, esős, szürke-barna, szomorú hétfő...Ez alakítja a nap hangulatát Székelykocsárdon, ahol október 6.-án felidéztük a vélhetőleg ugyanilyen keserves, fájdalmas napot , az Aradon kivégzett 13 főtiszt kegyetlen kivégzése napját. A magyar oktatásban részt vevő diákok felső tagozatosaival a médiákat elárasztó mindennapos "nézhető" emberhalál közönyéről beszlgettünk...
Igyekeztem más lelkiségben felidézni a 13 főtiszt halálát, személyssé tenni lelkünkben áldozatukat.Elmondani, hogy a 13 férfi áldozatos életében az egyik legmélyebb áldozat nemzetiségük, származásuk feladása a magyar szabadság oltárán, hiszen alig 5 fő volt magyar a jeles társasában. Elsorolva a neveket, felidézve vélt vagy valós utolsó mondataikat, elhelyezve térben-időben a haláluk helyszínét ...Igyekeztünk bevésni ezt a napot, dátumot. A Cserevár Egysület által felújított, az önkormányzat és a református egyház által fenntartott és saját funduszon működtetett épületben méltó térben, helyen beszélgettünk, emlékeztünk, énekeltünk.
Megtanultuk azt az a már népdallá, szokásdallammá alakult "Jaj de búsan süt az őszi nap sugara" kezdetű nótát is, melyet a targédia megtörténte után hamar szájára vett a magyar nép.A székiek változatát énekeltük.
