Jelenlegi hely
„Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.”/Teréz anya /
Már kora gyerekkorom óta érdekelt a kézművesség. Kreatív gyerek voltam, folyton rajzoltam, és szívesen kipróbáltam mindenfélét, fonást, szövést, hímzést. Volt egy nagyszerű tanárom, aki felkeltette az érdeklődésemet a népi kultúra iránt. Erdélyi Gabi bácsival körüljártuk környékünket, felkerestük a népi kézműveseket, gyűjtöttünk régi tárgyakat. Részben ezek is alkották az 1974-ben alapított Bihari Múzeum gyűjteményét.
1984-ben végeztem Karcagon, mint keramikus. Több tájegység kerámiatípusai után ma már saját, egyedi stílusú edényeim vannak, de tudok hímezni, gyöngyöt fűzni, szőni, és a szálas anyagok feldolgozását is kipróbáltam. 2005-ben szereztem meg első diplomámat szociális munkásként, 2010-ben pedig elvégeztem a Debreceni Egyetem néprajz szakát. Szakdolgozatomat a táplálkozás változásairól írtam. 2003-óta vagyok a Bihari Népművészeti Egyesület tagja. Nagyon szeretem az egyesületet, és hálás vagyok a közösséghez tartozás élményéért, az inspirációért és a barátokért. Ha tudok, mindig segítek a közös munkákban, legyen az szakkör, zsűri, saját rendezvény, kiállítás rendezés, vagy bármi egyéb. Sok kézműves foglalkozást tartottam, gyermekeknek agyagozást, gyöngyfűzést, felnőtteknek inkább gasztronómiát. 2015-ben én képviselhettem hazánkat a Milánói Expón. Fantasztikus élmény volt, nagyon büszke voltam országunkra, kultúránkra, és az igényes magyar pavilonra. Életem folyamán rengeteg kerámiát készítettem, amelyek a világ számos pontjára eljutottak. Igyekszem a hagyományos magyar díszítményeket feldolgozni, és ma is végzek gyűjtőmunkát.
Kiemelkedően fontosnak érzem a kormánynak azt az erőfeszítését, hogy a határon túli magyar közösségekkel állandó kapcsolatot tartson fenn mind a kultúra, mind a gazdaság területén. Nagyon boldog vagyok, hogy ebben a tevékenységben én is részt vehetek.