Hétköznapjaink csöndben megbúvó történelmi kulisszái... 05.

Tóth Árpád 1886-ban született Aradon, a Sarló utca 51-ben, ami ma Ioan Ratiu 23. Bár nem sokáig élt ebben a városban, az a rövid időszak emlékezetes lehetett számára, hiszen "Arad" című versében is megemlékezik róla... Egyetlenegy utcáját ismerem, De ott, emlékszem, arany a homok, S egy udvarát meg házát, istenem - De kis szobái mind-mind templomok. Ó, vén szoba, hol most is nagyanyó Ravatalának virágszaga fáj! Másikban most is anyus csillanó, Ifjú szemétől bársony a homály. S első barátom hű, vén karjait, Tudom, a kertre védőn tárja még: Tisztes diófánk. S ott pihen szelíd, Öreg lombvállain a régi ég. Ó, Sarló-utca ötvenegy: regék Kacsalábán forgó királyi vár, Emlékeim lágy fészkét rakni még Jut vályogodból egy csipetnyi sár? Bús lelkem árva fecske lelke lett, Kettős hazájú... * Ó, fájó büszkeségem s vigaszom, Arad, - édesbúsan szivembe vág, Hogy bölcsőm s szent bitóid egyazon Erdőid bús fájából ácsolák... Én nem találtam semmiféle diófának a nyomát, azonban maga az épület igen gondozottnak, jó állapotban tartottnak tűnik...