...Pedig olyan békésnek, romantikusnak tűnt minden, ezen, a nemzeti ünnepet követő délelőttön... Frissen, tettre készen ébredtem a részbeszámoló elkezdésében eltökélten. Aztán történt valami, amitől Belmondó, "Riói kaland"-ja (eredeti cím: L’homme de Rio) kismiskává szelídült az aradi történet fényében. (Ettől még érdemes végignézni Philippe de Brocanak ezt a filmjét, ami például itt is megtekinthető: https://videa.hu/videok/film-animacio/rioi-kaland-1964-belmondo-jean-pa… ) Szóval az történt, hogy a délelőtt közepén a Mikulás hívott telefonon, ugyanis "kicsit túlvállalta magát, a manói már alig bírják az ajándékcsomagolást, elmennék-e segíteni nekik". Lehet egy ilyen kérésnek ellenállni...? Ugyan már... Tehát az ösztöndíjasi munkámat félretéve én is beálltam manónak a Mikuláshoz szorgoskodni a többi serény manó és manóleány közé.
Bár elég jól haladtunk, a munka így is jócskán ráhúzódott a délután derekára, kora estére, pedig elígérkeztem egy könyvbemutatóra, sőt még a kollégium lakóinak is jeleztem, hogy szívesen magammal viszem az érdeklődőket. Igyekeznem kellett, mert Wass Albert "Nagyapám tanítása" (https://youtu.be/3DEkHwj_WOU?si=iIGalLxfA_YLDGsW) óta tudjuk, hogy : "ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!" Én pedig meg sem haltam, egészséges is vagyok, bár egy kissé megmanósodtam az elmúlt néhány óra alatt, tehát semmi sem gátolt abban, hogy (tovább idecitálva a nagyapai intelmeket): "Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?" (Csak a Mikulás és a könyvbemutató közt előbb, gyorsan megszerkesztettem, kinyomtattam és kifüggesztettem a kollégiumi faliújságra a holnaputáni "fotó(s) séta" plakátját.)
A könyvbemutató fantasztikus volt, ráadásul tovább is eltartott mint amire számítottam, (de nem bántam) ezért vacsora gyanánt csak úgy kutyafuttában gyűrtem magamba a töltött káposztás puliszkát. Három diák, már készülődött a "szövegértés-feladatok" programra, amit az utóbbi időben heti rendszerességgel tartok különböző csoportoknak a kollégium tantermében. És ezzel még nem volt vége, mert mikor még késő délután megmanósodva beértem a kollégiumba, azzal kerestek meg, hogy "Ugye ma este kimegyünk a karácsonyi vásárba... céccicécciléccikeeee..."
Tehát, "szövegértést követően" karácsonyi vásárlátogatásra is sor került... Késő éjszaka, az ünnepi fényektől (el)káprázva nyitottam meg a levelezőmet... Nem is tudom jó ötlet volt e ezt megtennem így éjvíz idején...? Egy mailben, az egyik helyi kulturális lap megjelenés előtti számával kapcsolatban kérték a visszajelzésemet... Nos, ezzel telt az időm "egy nehéz nap éjszakája"-n... (https://youtu.be/X7gZ3jIxP3w?si=ReGmPv2T_37AT74K ) (Ha nem bánjátok és sikerült regenerálódnom, a későbbiekben küldök még beszámolókat ezekről az eseményekről is...)
