Május 8., a II. világháború lezárásának emléknapja

A II. világháború a történelem eddigi legnagyobb fegyveres konfliktusa, amelyben 61 ország vett részt. A becslések szerint mintegy 75 millió ember halt meg, köztük több mint 20 millió katona és legalább 40 millió civil. Lezárásának emléknapján, május 8-án rájuk, családjaikra, és a háború borzalmaira emlékezünk – ekkor ért véget a tömegeket pusztító háború Európában. Azért erre a napra esett a választás, mert a vesztes fél, Németország ezen a napon írta alá a háborút lezáró teljes megadásról szóló megállapodást. Az aznap megkötött feltétel nélküli kapituláció közép-európai idő szerint 23 óra 1 perckor történt meg. A tömegeket pusztító háború Európában ezzel a mozzanattal fejeződött be. Ebből az alkalomból Hosszúmezőn főleg kisiskolásokból egy kegyeleti emlékcsapat szerveződött azért, hogy a református templom márvány emléktáblájához elhelyezésre kerüljön néhány csokor az emlékezés virágaiból. Aki úgy gondolta, hogy kedve van hozzá, a templomhoz menetben vadvirágokkal egészíthette ki a magával hozott virágokat. (Naná, hogy mindannyian úgy gondolták... :-) ) Az eseményen felolvasásra kerültek a hősök nevei, akik örök nyugalmáért, külön-külön mindegyikükért, szolid hangú lélekharang csendült. Egyes nevek kapcsán meg-megállva, Ibolya néni személyes visszaemlékezéseit érdeklődve hallgatták a programon részt vevők; felnőttek gyerekek egyaránt. Ezt követően a Tisza partjára kisétálva, a megjelentek további virágokat bocsátottak útjukra, folyó habjaira bízva azokat; így üzenve a hősi halottak lelkeinek: Több mint nyolcvan év távlatából is tisztelettel, kegyelettel, emlékezünk rátok...! (A program, ez utóbbi egységének volt egy kicsit dermesztő aktualitása is. Noha egy rég letűnt esemény kapcsán történt ugyan a megemlékezés a gátlástalan terrorra, félelemre, kétségbeesésre, pusztításra, a folyó a túloldalon egy hadban álló ország partját mosta...)