A májusfa mindenképpen a természet újjászületésének szimbóluma, azonban a májfa állítás eredetének tekintetében már megoszlanak a vélemények. Az biztos, hogy szent életű emberek, tanítványok és megrágalmazott, hírbe hozott, tiszta életű lány történetére vezetődik vissza ez a hagyomány, amiben a földbe szúrt halott fadarab, bot kivirágzása adta meg a lány tisztaságának bizonyítékát. Akárhonnan is ered ez a szokás, az biztos, hogy valamikor szerte Európában elterjedt volt.
Első hazai adatunk 1502-ből való, Temesvári Pelbárt ferences szerzetes említi latin nyelvű prédikáció-gyűjteményében. A májusfának rendszerint sudár nyírfát szemeltek ki a legények, hogy azután május 1-jét megelőző napon csoportba szerveződve kidöntsék, színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítsék és az éj leple alatt valamelyik kedves, vagy rokon lány kerítésoszlopához rögzítsék. (Volt benne részem nekem is, amikor annak idején a pöttöm legkisebb fiam ilyen módon kívánta meglepni egyik osztálytársát.)
Voltak helyek, ahol az ilyenkor adott szerenád, éjjelizene is szokásos volt. Egyes településeknek közös fája is volt, amit az ott lakók, vigadozás közepette közösen állítottak. Ez utóbbi esemény megrendezését itt Hosszúmezőn természetesnek veszik, ezzel (tudomásom szerint közel, s távol egyedüliként) életben tartják, őrzik ezt a manapság már kihaló félben lévő szokást. A program előkészítése már kora délután olyan prózai dolgokkal kezdődött, mint fahasogatás, krumplipucolás, hagymaaprítás, húsdarabolás... Nekem, két nyisszantás között kijutott még egy-két kép elkészítése is...
Ezt követően hamarosan az üstbe kerültek a pörkölthöz valók, azonban a tevékenység jottányit sem csappant: fűszerezés, kóstolás, kavarás, megint fűszerezés... Közben az előkészített nyírfát is meg kellett emelni a díszítéshez, hogy mire a többiek megérkeznek, hozzá tudjanak látni a fa felöltöztetéséhez, májusfává változtatásához. Nem is kellett minderre túlságosan sokat várni és a megjelentek apraja-nagyja szorgos kezei alatt az egyszerű erdei fa, egyszer csak ünnepi jelképpé avanzsált.
Jöhetett az állítási ceremónia, procedúra, aminek biztonságos kivitelezése nem volt kis feladat. Azt nem állítom, hogy az ekkorra megjelent zenészeken múlott a siket, viszont a jó hangulathoz mindenképpen ők is hozzájárultak a muzsikájukkal. Néhány hórukk és megkeményedett arcvonás kíséretében az összeszokott erős férfikezek zökkenőmentesen oldották meg ezt a kényes műveletet.
A fa rögzítését követően a fiúk még az izzadságcseppeket sem érkeztek letörölni a homlokukról, azon minutában rögtönzött szerenádot adtak a lányok karéjának. Mindeközben a pörkölt is elkészült és mostanra már az üstben kuksizva várta sorsa beteljesedését, ami hamarosan be is következett.
A programot estig tartó heje-huja zárta. Végezetül a megjelentek: "Kihörpentik boraikat, Végét vetik a zenének S hazamennek a legények. " Várja még őket egy másik, az éjszaka leple alatt zajló májfa állítás a kedvesnek, a feleségnek, a család hölgytagjainak számára... Örülök neki, hogy az idén részeseként, segítőjeként jelen tudtam lenni ezen az eseményen.
