Az idei évben rendhagyó módon a farsangi időszak utolsó szombatja - merthogy a szombat a legtökéletesebb alkalom a téli időszak elűzését célzó vidám, felnőtt mulatságok megszervezéséhez - éppen Valentin-napra esett. A marosfelfalusi magyar közösség, érdemben a Pro Feelfolu Egyesület is ezt a különleges napot választotta, így a hagyományoknak megfelelően, de a helyzethez alkalmazkodva Valentin-napi farsangi kosaras bált szervezett a február 14-i hétvégére a marosfelfalusi Kultúrotthonba.
Az ingyenes rendezvény igencsak barátságos, családias légkörben zajlott. A résztvevői is talán valóban a leglelkesebb, leghűségesebb tagjai a marosfelfalusi közösségnek, és láss csodát: nem akadt köztük olyan, aki ne perdült volna táncra az est folyamán, amint felcsendültek már a mulatsághoz, táncoláshoz illő dallamok, ritmusok.
De ne szaladjunk ennyire előre! Este nyolctól lassan gyülekezett a társaság, így az egyik Marosfelfalusi Gyöngyfűző asszony, Tünde mellett helyet foglalva volt lehetőségem észrevenni, megcsodálni a gondosan összeállított, különleges kendőkkel, esetleg kis terítőkkel gondosan befedett kosarakat. Merthogy a kosarak elengedhetetlen báli kellékek – a „kosaras bál” elnevezés is a régi hagyományokból adódik és máig élő szokás-, mindenkinek kell legalább egy otthonra, ezt több asszony is megerősítette, miközben az érkezőket vártuk.
A kosarakból aztán előkerültek a tányérok, poharak, evőeszközök, a hidegtálak, sütemények és egyéb rágcsálnivalók, a különféle italok, melyekből egy óra múlva közösen elfogyasztott vacsora kerekedett. Az asztaloknál folyt a beszélgetés, így hallhattam néhány kedves gondolatot közel negyven éve házasságban élő pároktól az elköteleződésük történetéről. Aztán később, a valamivel emelkedettebb hangulatban már a pillangókról, gumókról és gubókról is.
A háttérben, egy külön asztalon tombolatárgyak gyülekeztek. Én magam hét, gyöngyből fűzött ékszert készítettem erre az alkalomra az előző évi farsanghoz kitervelt saját design szerint, remélve, hogy még több rajongót csábíthatok a Bíborka Egyesület keretében működő gyöngyfűző foglalkozásaimra.
A sorsolásra éjfélig kellett várni. Változatos, hasznos és vicces tárgyak is gazdára találtak, például, a kutyanyakörvtől a vágódeszkáig sok minden – én egy üveg fehérborral lettem gazdagabb. A gyöngyöcskéimet bármilyen meglepő módon egy kivétellel mind a Marosfelfalusi Gyöngyfűzők nyerték, és az apró ékszerek is mintha mind oda kerültek volna, akihez kerülniük kellett.
A nyertes vágódeszka is azonnal használatba került a szomszédos asztalnál, miután kiderült, hogy a nyertese olyan hidegtállal készült, amelyben egyben sült oldalas is rejtőzött – a felismerés után egy hozott késsel rögvest neki is álltak a pótvacsorának.
A hangulatfelelős a Dynamik Zenekar volt: Nagy Károly és Csiki Aladár kettősének minden dal után volt néhány kedves szava a bálozókhoz. Az ő feladatuk volt az is, hogy hajnali négy órakor az Egy vérből vagyunk és egy másik, könnyedebb hangvételű dal közös eléneklése után berekesszék a bulit, és hazatereljék a társaságot.
A kevesebb néha több. S a legtöbb, ha ami van, az épp elég. Köszönöm az élményeket!
