Június 15-én véget ért egy élményekben gazdag időszak. Kilenc hónapig az otthonom volt egy táj és az ott élő emberek, akiket mindeddig nem ismertem, ahol még sosem jártam, csak átutazóban. Hálásan köszönöm a PSP-KCSP munkatársainak, hogy bizalmat adtak nekem és elindítottak, s aztán végig is kísértek ezen a nem mindig könnyű úton.
Színes tájak, kedves emberek, biztonságos és kiszámítható mindennapok. Ha közelebb megyünk, akkor mindezek mögött sok-sok emberi sors, történet, gyökerek, hagyományok, tájjellegű szavak, mosolyok, helyi szokások rejlenek. Büszke, dolgos emberek mindennapjai és ünnepei. Aztán kiderül, hogy nincsenek is elrejtve ezek a kincsek, csak kellően kíváncsinak kell lennie az ide látogatónak.
Annyi képem készült az elmúlt kilenc hónapban, ami nem jelent meg cikkeimben, hogy gondoltam készítek a program végén egy színes összeállítást. A teljesség igénye nélkül. Szeretettel. Mindenkinek.
Közben meg is ragadom az alkalmat, hogy arra buzdítsak mindenkit, hogy látogassatok el Lendvára! Várba, múzeumba, zsinagógába, a kilátóba, egyetek bográcsot és százrétű rétest, igyatok a lendvai szőlőhegy nedűjéből, kóstoljatok bele a Bánffy Központ kávézójában egy páratlanul finom házi csokoládés szeletbe...Gyertek a Muravidék szelíd tájaira, templomokba, haranglábakat csodálni, a Mária-fához, a Bakonaki-tóhoz, méhészetekbe, vásárokba, falunapokra...Kóstoljatok, beszélgessetek, és aztán merüljetek bele Lendva paraffinos gyógyvizébe.
Gyertek Ljubljanába is, és keressétek a magyar programokat a Liszt Intézetben. Sétáljatok, hajókázzatok, fagyizzatok (ezt a lányom üzeni...) menjetek fel a várba, ahol Batthyány Lajos raboskodott. Novemberben pedig csatlakozzatok be a József Attila Egyesület Krn-i túrájába az első világháborús magyar hősök emlékére.
Viszontlátásra Muravidék, viszlát Ljubljana! Jó volt Veletek!
