Évek-évtizedek óta ugyanolyan. A nyár közeledtével egyre gyakoribb jelenet. Egy, majd még egy autó. Egy anyuka vagy egy apuka. Legtöbbször: egy anyuka és egy apuka. Kérdések hada: zsebkendő van nálad? Pénztárcát, telefont eltetted? Utasítások tömkelege: Jelezz, ha megérkeztetek!, Ne igyál sokat! Hallgass a tanító nénire, fogadj szót! Érezd jól magad!…
2026. április 25-én dévai szülők búcsúztak gyermekeiktől. Csókot nyomtak arcukra, elengedték kezüket. Útnak eresztették őket. Hosszú útnak... Harmadikosok, negyedikesek, ötödikesek, hetedikesek, nyolcadikosok, licisták (gimnazisták) 3 órát utaztak Kolozsvárig. Át a parkon (gyalog), a tulipánoson, hidacskáson. El a térig. A Mátyás térig. A templomban épp… Isten színe előtt keltek egybe. (a pulyák nem mehettek be). Akadt nekik való néznivaló, játszanivaló odakint, a téren. A Mátyás szobor tövében megpihentek. A következő állomás a botanikus kert, a botanikus kertben happening – tulipánvirágzás: fehér, sárga, rózsaszín, lila, egyszínű, cirmos, fodros, törpe és óriás... A páfrányházban, ősdzsungel, fülledt, párás meleg, gyerekméretű levelek. De mégis… hiába ennyi szín-, méret-, felület-és forma… A kicsik azt élvezik, ha körbeülnek, körbegyűlnek (milyen jó ez), beszélgetnek. Kacagnak és esznek (fagylaltot csaknem óránként). Kell is az energia… Még várt rájuk egy nagy „megmérettetés”: Valahol Európában. Még felnőttnek is nehéz. Fájdalmas szembesítés. Milyen az ember: önző, gonosz, hatalomittas, embertelen, gyáva. Kegyetlen. Ember az emberrel… gyermekkel. De van, aki csak azért is - ember maradt az embertelenségben. Mindennek dacára, saját bőrét, életét kockáztatva kiállt az árvákért…
(… Gyermeket pityeregni látni… nem örömteli. Mégis, ott, a nézőtéren, a halk szipogás, a remény hangja. A reményé, hogy van emberség, már az egészen csöpp gyermekben is ott az együttérzés…
Nem szabad hagynunk, hogy kikopjon, eltűnjön belőlük.)
