Nyikora Laura Hosszúmező legszélső házában éli mindennapjait, alig több mint 100 méterre a Tiszától, amelynek túlpartját a jelenleg hadban álló Ukrajna uralja. Már maga az otthont jelentő rönkház is igen figyelemreméltó. Rusztikusan összerótt gerendáit egy Budesten élő huszonöt éves fiatalember alakította stabil építménnyé. Ő a nagyapjától tanulta a mesterséget, és a környék hegyeinek erdeiben saját maga válogatta ki az erre alkalmas szálfákat.
A döntést követően azon melegében, még az erdő kellős közepén előnagyolta a gerendákat, összeállította az építményt, majd az összejelöléseket követő szétszedés és szállítás után az építésre szánt helyen került sor a végleges szerelésre. De nem is erről szeretnék most beszélni… Laura, a történetünk főszereplője mindig is szerette a természetet: imádott a hegyekben, völgyekben, ártereken kóborolni, túrázni. Figyelmesen, nyitott szemmel járta az útjait, és felkeltették érdeklődését az erdei, mezei, fűszerillatú vagy épp szerényen megbúvó gyógyító növények.
Így történt, hogy jó fél évtizede, alaposabban megismerkedve velük, elkezdte gyűjteni őket. Az első időkben csak saját használatra, később azonban arra gondolt, hogy komolyabban is érdemes lenne ezzel foglalkozni. Először levendulatermesztéssel próbálkozott, ám hamarosan kiderült, hogy leginkább nem erre van igény, ezért módosította eredeti elképzelését. A levendula mindezektől függetlenül még mindig a szíve csücske, amelyet izsóppal, többféle mentával, zsályával, citromfűvel és körömvirággal együtt a kertjében termeszt, és a palettát folyamatosan tervezi bővíteni. Ehhez társulnak az erdők, mezők, hegyek, völgyek és árterek gyógy- és fűszernövényei is.
A szezont a csalán nyitja, ezt követi a nadálytő, pitypang, lándzsás útifű, különféle galajok, medvehagyma, dió- és szederlevél, fenyőrügy, majd később a bodza, akác, cickafark, kakukkfű és orbáncfű, valamint a zsurló. Ez a munka egész nyáron át, az ősz kezdetéig – vagy még tovább – tart. A gyűjtéssel párhuzamosan megkezdődik a feldolgozás is, amely igazán a gyűjtés végére teljesedik ki. Van tehát tennivaló bőven!
Így kerülnek dobozokba, tégelyekbe, zacskókba, tasakokba, üvegekbe, fiolákba, üvegcsékbe és flakonokba a termékek, mindegyik a számára legmegfelelőbb formában: teák, keverékek, tinktúrák, kivonatok, sűrítmények, szárítmányok, porok, fűszerek, fűszersók, esszenciák, szirupok, balzsamok, kenőcsök – és ki tudja, még mi minden.
Ez a vállalkozás jelenleg kezdeti állapotában, a felfutás időszakát éli, ám az elégedett vásárlóknak, az internet adta lehetőségeknek és a vásári jelenlétnek köszönhetően a termékei egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. És hogy hogyan jön mindehhez a „mézes csoda”? Nos, ezt a nevet az elégedett vásárlók adták az egyik legkeresettebb terméknek, a fenyőszirupnak – nem véletlenül.
Tekintettel arra, hogy errefelé a fenyőrügy szedésének éppen most van itt az ideje, ne alkalmatlankodjunk sokáig, ne éljünk vissza a vendégszeretettel, és ne zargassuk tovább Laurát.
