Szeptember 24–28. között zajlott Temesvár magyar közösségének legnagyobb kulturális rendezvénye, a Temesvári Magyar Napok. A város történelmi központja öt napon át pezsgő találkozóhellyé vált, ahol a hagyomány, a kultúra, a közösségi élmény és a szórakozás kéz a kézben jártak.
A rendezvénysorozatot a Temesvári Nemzeti Operában tartott nyitógála indította, amelyen a Sárik Péter Trió és Koszika közös koncertje repítette különleges zenei világába a közönséget. A rá következő napokban minden generáció megtalálta a számára legkedvesebb programot: a legkisebbeket Bogyó és Babóca filmvetítés, kézműves játszóház, bábelőadás és vidám gyermekkoncertek várták. Az ifjúság számára igazán egyedi, generációs helyszín volt a Techesvár – Fiatalok utcája, ahol játékok, közösségi élmények és fergeteges bulik garantálták a jókedvet. A felnőtteket gazdag kulturális kínálat mozgatta meg: színházi előadások, irodalmi estek, könyvbemutatók, történelmi séták, valamint izgalmas, közéleti témákat boncolgató kerekasztal-beszélgetések. A közönség betekintést nyerhetett a Bánság sokszínű kulturális örökségébe, és együtt gondolkodhatott a jelen és jövő kérdéseiről meghívott szakértőkkel, szakpolitikusokkal és közéleti szereplőkkel. Kihagyhatatlan élmény volt a Hunyadi-kastély parkjában zajló hagyományőrző bemutatók sora: középkori tábor, fegyverbemutatók, solymászat, íjászverseny és a Temesvár 1552-es török ostromát felelevenítő nagyszabású színjáték. A hangulatot fáklyás felvonulások, reneszánsz dallamok és tűzzsonglőrök fokozták. A könnyű zenét kedvelők sem maradtak élmények nélkül, Szakács Erika, Hungarian Rhapsody, Sin Seekas és végül, de nem utolsósorban Rúzsa Magdi és az EDDA művek koncertje tette felejthetetlenné az idei Temesvári Magyar Napokat. A Temesvári Magyar Napok egyszerre szólt a hagyományainkról és a jövőnkről, a közös értékekről és a közösségi együttlétről.
Az eseménysorozat szeptember 24-én, szerda este hat órai kezdettel a Temesvári Nemzeti Operában megtartott nyitógálával kezdődött, ahol köszöntő beszédet mondott Dr. Szilágyi Péter helyettes-államtitkár, Tamás Péter, a Várbástya Egyesület elnöke, temesvári tiszteletbeli konzul, és Dominic Fritz, a város hivatalban lévő polgármestere. Másnap, csütörtök késő délután fél hattól a Csiky Gergely Állami Magyar Színház stúdiótermében a Bartók Béla Líceum középiskolás diákjai, a Bartók Diákszínpad, IZÉK – Játék a tízparancsolattal című előadása kápráztatta el a közönséget, akik dugig megtöltötték a nézőteret. Színvonalában az előadás akár még a képzett, hivatásos felnőtt színészek produkciói mellett is megállta a helyét, ami egyszerre volt őszinte, játékos és provokatív: a diákok kreatív energiája, bátorsága és friss nézőpontja új fényt vetett olyan kérdésekre, amelyekről modern, multiumédiás eszközökkel elárasztott és leterhelt korunkban mindannyiunknak el kell gondolkoznunk. „Bogyó és Babóca, két jó barát kalandja...” – így kezdődött a csütörtöki filmvetítés a stúdió moziban, ahol a gyerekek a jól ismert rajzfilm karaktereinek kalandjain szórakozhattak. Ezt követően a felnőtt nézőközönség az 1969-ben forgatott „A tanú” című magyar film cenzúrázatlan változatát tekinthették meg.
A Hunyadi-kastély parkjában felállított palánkvár előtt a Losonczy István Hagyományőrző és Sport Egyesület 1552 kilőtt nyílvesszővel tisztelgett Losonczy István és az elesett temesvári várvédők emléke előtt. Temesvár 1552-es ostroma idején Losonczy István és a vár védői június 25. és július 27. között hősiesen szembeszálltak a túlerőben lévő ostromló oszmán seregekkel, és július 27-i kivonulásukkor, amikor is a törökök megszegték ígéretüket, adott szavukat, életüket adták hitükért és hazájukért. Ennek emlékére a hagyományőrző íjászok összesen 1552 nyílvesszőt lőttek ki a 15 méterre felállított célokra. A korabeli zenei hangulatról a Peregrinii régi zene együttes gondoskodott.
A programok közül nem maradhatott ki a néptánc, a népzene és a táncház sem. A Maros táncegyüttes „A Mezőség mosolya” című péntek esti látványos előadása az Opera téri nagyszínpadon az erdélyi vidék hagyományos kultúrájának, folklórjának gazdagságát mutatta be. Reflektált a Mezőség sokszínűségére, zenei gazdagságára, táncainak vitalitására, mely az egymás mellett párhuzamosan létező magyar, román és cigány tánc egymásra hatásából született. Az előadásban a hagyományos néptánc technikáin alapuló táncszínházi elemek is szerepeltek. „Nekünk dolgunk van az erdélyi román néptánccal, mert az a magyar örökség része, ugyanis az erdélyi magyar néptáncban gyökerezik”– vallja Varga János, koreográfus. Ezt követően a méltán híres Szászcsávási Zenekar koncertje következett ugyanitt, az Opera téri nagyszínpadon. Szászcsávás egy kis magyar falu Erdély szívében, Maros megyében. A huszadik század elején cigányzenészeket telepítettek ebbe a viszonylag gazdag faluba, amely a többszólamú egyházi énekeiről is híres. Szászcsáváson több zenekar működött, de a Jámbor István „Dumnezeu”, id. Csányi Sándor „Cilika”, Mezei Ferenc „Csángáló”, Mezei Matyi formáció vált igazán ismertté. A régi zenekar prímásai közül már csak Csányi Sándor muzsikál. Ő a zenekar vezéralakja. Egyik fia ifj. Mezei Sándor a második prímás, kisebbik fia Mezei Alin az állandó brácsás. Csányi Sándor unokái is egyre jobban zenélnek. Gyakran Alin fiát viszik magukkal bőgőzni, így az utánpótlás is biztosított. Az előadások és koncertek után a főtéri Lloyd étteremben minden táncszeretőnek és jókedvre vágyónak felejthetetlen élmény volt a táncház, ahol a kezdők és gyakorlott táncosok egyaránt megtalálhatták helyüket. A mulatságot lendületes és lelkesítő táncházgazdák vezették, akik közvetlen, barátságos stílusukkal mindenkit bevontak a közös élménybe. A talpalávalót a Magyarországról érkező Suttyomba zenekar szolgáltatta. A zenekar repertoárjában a magyar népzene gazdag és sokszínű dallamvilága kelt életre, így minden korosztály kedvére rophatta a táncot, lett légyen szó lassú vagy friss, bensőséges páros táncról, körtáncról, vagy vérpezsdítő legényes figurákról.
Szombat délután három órától került sor a magyar iskolakezdők köszöntésére az Opera téri nagyszínpadon: Dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatójának koordinálásával és konferálásával, majd a Rákóczi Szövetség ösztöndíjainak átadására. A Rákóczi Szövetség Magyar Iskolaválasztási Programja 2004 óta zajlik annak érdekében, hogy minél több külhoni magyar család válasszon magyar tannyelvű iskolát. A program az idei tanévben közel 10 ezer határon túli kisdiákot érint. A temesvári ünnepélyes ösztöndíjátadáson azokat a gyerekeket és szüleiket köszöntöttük, akik az idei tanévben magyar tannyelvű iskolát választottak tanulmányaik megkezdésekor Temes megyében. Ezeknek a gyerekeknek a nagy része magyar tannyelvű iskolában marad később, középiskolás korban is, hála a magyar pedagógusok áldozatos, identitásmegőrző, értékteremtő munkájának, és a Rákóczi Szövetség, a Magyar Kormány anyagi, erkölcsi és szakmai támogatásának.
Hogyan lesz valakiből aktív és befolyásos kisebbségi politikus? A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Temes megyei szervezetének és a Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében két RMDSZ-es szakpolitikussal találkozhattunk a belvárosi Eggsemplar kávéházban, Csoma Botonddal, a párt képviselőházi frakcióvezetőjével, és Demeter András István kultuszminiszterrel. Románia komoly reformok előtt áll, a folyamatok javában tartanak, ugyanakkor a feszültség érezhetően nő a társadalmon belül. Kisebbségi szempontból nézve hol a határ? Hiszen a megszorító intézkedések nem mehetnek az őshonos nemzeti közösségek érdekeinek rovására. Kiélezett a helyzet. Ezekkel a kérdésekkel szembesítette a Temesvári Magyar Napokon a két meghívott politikust Bartha Csaba, a beszélgetés moderátora. Hogy milyen a helyzete egy román állampolgársággal nem rendelkező anyaországi civilnek Romániában, aki egy erdélyi magyar gyermek, egy román állampolgár édesapja is egyben, nevesül, hogy milyen hatványozott hivatali, hétköznapi és munkavállalásbeli diszkriminációval kell megküzdenie közel egy évtizede magyarországi magyarként, mint kiderült, nem tartozik a megszólított RMDSZ-es politikusok, elöljárók kompetenciájába, érdekkörébe, vagy inkább érdeklődési körébe. Helyben, a helyi valóságban, a helyi hétköznapokban szerzett, közel egy évtizedes tapasztalataim mentén az a személyes véleményem, hogy mindenképpen indokolt lenne behozni a közbeszédbe ezt az egyáltalán nem vizsgált aspektust, ami a romániai esélyegyenlőtlenség egyik példája, mert ezzel szemben Magyarország, a magyar kormány, a magyar társadalom már gondoskodott az esélyegyenlőség biztosításáról fordított helyzetben, és nem csak közjogi értelemben, hanem a munkavállalás, a különböző típusú támogatások, szakmai ekvivalenciák, és a hivatali ügyintézés terén is.
Kedvelt helytörténeti programok közé tartoztak a belvárosi, erzsébetvárosi és józsefvárosi történelmi séták, Balázs István és Fodor Enikő vezetésével, akik mindketten a Bartók Béla Elméleti Líceum tanárai. A Zeneművészeti Egyetem dísztermében válogatást hallhattunk Örkény István és Esterházy Péter írásaiból Máté Gábor és Mácsai Pál orgánumán keresztül. Örkény István és Esterházy Péter nem ismerték egymást, de hogy közük van egymáshoz, nem kérdéses. Miféle összefüggés ez? „A Fancsikó és Pinta írásakor végig ott volt a fülemben.” – vall első kötetéről Esterházy. Máshol ezt írja Örkényről: „Nem lehet aktualizálni, de mindig aktuális”. A két író világa generációs távolságuk, stiláris különbözőségük ellenére nagyon is alkalmas a párbeszédre. Mintha két alak, két szereplő lennének, de ugyanabból a színdarabból. Talán a helyszín teszi: Magyarország. Ismert színészeink felolvasás keretében idézték meg a két író gondolkodása közti kapcsolatot, és ahogy egy zenés színdarab sűríti a történetet és az időt, úgy fogta össze az elhangzó szövegeket Lukács Miklós cimbalomjátéka, Bartók, a jazz, a népdalok motívumai, a szabad zenei improvizáció.
Szombaton kézműves, hagyományőrző- és gyermekfoglalkozások sora várta a családokat, míg a szervezők egy jubileumi évfordulós találkozó keretében ünnepelték meg az elmúlt tíz évet, amit ezt követően egy interaktív kerekasztal beszélgetéssel egészítettek ki a Bánátban élő honos etnikumok közös értékeiről, történelmi együttéléséről. Este fél héttől a Zeneművészeti Egyetem aula magnájában Schiffer András közéleti elemző, korábbi LMP-s politikus gondolatait hallhattuk aktuális politikai, társadalmi és globális kérdésekről. Habár ezen cikk szerzője a kifejtett gondolatokkal nagyrészt nem értett egyet, vagy legalábbis komoly fenntartásokkal viszonyult hozzájuk, összességében mégis megérte elmenni, végigállni (nem jutott mindenkinek ülőhely), végighallgatni az előadást, annál is inkább, mert így alkalmam volt találkozni Tőkés Lászlóval, akinek elmondhattam, hogy nyiladozó értelmű gyerekként, 1989-ben és 1990-ben a nemzetközi sajtóhoz kikerült VHS felvételeket nézve tájékozódtam a romániai forradalomról és társadalmi változásokról. Megtiszteltetés volt vele kezet fogni, személyesen is megismerkedni, baráti hangulatú eszmecserét folytatni, és felidézni a ’89-’90-es temesvári és marosvásárhelyi eseményeket. Milyen is az emberi sors? Akkor, 13-14 éves magyarországi kiskamaszként nem sejthettem, de később se, hogy érett férfikoromban itt lesz feladatom, küldetésem, ami az erdélyi évek után egy újabb, teljes embert, teljes lelket kívánó kihívást jelent számomra.
Vasárnap este a Csiky Gergely Állami Magyar Színházban a világhírű Chicago musical bemutatóját láthatta a nagyérdemű. A közönség soraiban Budapest főpolgármesterét, Karácsony Gergelyt is köszönthettük, aki temesvári kollégája, Dominic Fritz meghívására érkezett a városba. Az előadás utáni koccintás és baráti beszélgetés során volt alkalmunk közös gyökereinkről is szót ejteni, hiszen mindketten ugyanabban az évben, ugyanabban a határ menti, északkelet-magyarországi kisvárosban születtünk, Fehérgyarmaton; Gergely ’75 júniusában, én ’75 novemberében. A zárónap után közösségi médiafelületen közzétett posztjában a következőképpen foglalta össze temesvári tartózkodását: „Hasznosan telt a tegnapi napom is Temesváron. Délelőtt Dominic Fritz polgármesterrel tárgyaltam, aki amellett, hogy a budapesti alapítású Szabad Városok Szövetségének tagja, egyike azoknak a kevés európai polgármestereknek, akiket külföldi állampolgárként választottak meg a városa vezetőjének. Így különösen fontos számára a város kulturális sokszínűsége, a nemzeti kisebbségek identitásának megőrzése, és éppen ezért joggal élvezi a temesvári magyarság támogatását. Ezután a Temesvári Magyar Házban találkoztam a helyi magyar intézmények vezetőivel, akikkel őszinte és baráti beszélgetést folytattam a magyarság helyzetéről Romániában. Este pedig Nicușor Dan elnökkel találkozhattam, akit a magyarság egyöntetű támogatásával választottak meg Románia elnökévé, így elkerülve, hogy Romániának szélsőségesen nacionalista elnöke legyen. Nicușor Dan hitet tett az autonómia és a sokszínűség mellett, mely az egyetlen módja annak, hogy a Kárpát-medencében minden magyar otthon érezze magát. Ezek a találkozások megerősítenek abban, hogy együtt erősebb, szabadabb és igazságosabb Közép-Európát építhetünk. Budapest mindig is a nyitottság és a sokszínűség városa volt ezért fontos, hogy a határainkon túl is legyenek olyan barátaink, akik ugyanezekben az értékekben hisznek.”
Az Opera téri nagyszínpadon az estét és egyben a fesztivált, sokunk gyerek- és ifjúkori kedvence, az EDDA Művek koncertje zárta, ahol is a közönség szinte egy lélekként énekelte Pataky Attilával együtt az ikonikus dalok szövegét: „Álmodtam egy világot magamnak..., „Kör közepén állok...”, „Mindent, amit adtál, hűen őrzöm, míg élek...”, „Ment a hűtlen nehéz fejjel..., „Hűvös éjjeleken, ha eltompulnak a fények, a házak fölött száll, kínoz egy ének...”.
Az idei Temesvári Magyar Napok méltóképpen ünnepelte fennállásának tizedik, jubileumi évfordulóját, felmutatva, hogy a fesztivál képes összekötni a bánáti őshonos közösségek több évszázados kulturális értékeit, amiben a helyi magyar közösség a mindennapi életben is kulcsszerepet játszik.
