Jelenlegi hely

Adj, hogy kaphass!

Egy karitászvezető mindennapjai

/ Vargyas Ildikó /
vargyas.ildiko képe
Ruszányuk Zsuzsanna tanúságtétele hivatásról, munkáról, magyarságról, megmaradásról.

Az emberi életben bizony vannak nehézségek, különösen itt Kárpátalja Romániával határos részén, Aknaszlatinán, ahol a megélhetésért folyó küzdelemben, az emberek sok esetben még otthonukat is kénytelenek elhagyni. Vannak olyan idős, beteg, szociálisan hátrányos helyzetben élő emberek, akikkel már senki nem törődik, senkinek sem hiányoznak. De milyen sorsot érdemel az a közösség, amely megfeledkezik a rászorulókról, akiknek sokszor egy apró gesztus, vagy emberi szó is elég lenne ahhoz, hogy megőrizhessék emberi méltóságukat. Egy ilyen közösségben végzett munkáról beszélgettem Ruszányuk Zsuzsannával, a Szent Család Karitász vezetőjével.

Kérlek mesélj pár szót magadról.

Ruszányuk Zsuzsanna vagyok, Aknaszlatinán születtem. Édesanyám itt él a faluban, édesapám már tíz éve elhunyt. Férjemmel, Ruszányuk Istvánnal két gyermekünk van, Szandra és István. Ők sajnos nem élnek velünk Kárpátalján. A fiamnak a háborús helyzet miatt gyakorlatilag menekülnie kellett, mert behívták katonának. A kislányom pedig  tanulni szeretett volna. Úgy érezte, hogy itt nem tud fejlődni tovább, mert ő zongorista. Mindketten Budapesten élnek. A kisfiam szakács mint az apja, Budapesten dolgozik egy híres étteremben. Anyósomon, édesanyámon és rajtunk kívül senki sem él a családból Aknaszlatinán. Mi nem mentünk el, mert ez a hazánk, és kötelességünk itt magyarnak megmaradni. Nehéz itt magyarnak lenni, de akkor is itt a helyünk.

Varrónő vagyok, azt tanultam. Divattervező szerettem volna lenni, de jött a házasság. 1987-ben befejeztem az orosz iskola magyar osztályát, és 88-ban férjhez mentem. Az idén lettünk 30 éves házasok. Fiatalon jöttek a gyerekek, közben dolgoztam, mint varrónő. Utána a szakközépiskolába kerültem, ahol a gyerekeknek varrást tanítottam. Majd szakács lettem, körülbelül tíz évet a férjem mellett dolgoztam segédszakácsként.

2015 telén nagyszabású püspöki gyűjtést szerveztek Magyarországon. Ezt a gyűjtést a kárpátaljai karitászoknak ajánlották fel. Mivel a papoknak kellett volna az adományosztásokat elvégezni, ami hatalmas plusz munkával járt volna, ezért a karitászokra hárult  a feladat. Kárpátalja 102 karitászát, 11 körzetre osztották fel, és az Aknaszlatina-Kőrösmező területnek én lettem a körzeti felelőse. Kilenc falu tartozik hozzám, körülbelül 130 kilométeres körzetben. Ezekre a területekre az én feladatom elosztani a támogatásokat. Gyógyszertámogatás, rezsi, tűzifatámogatás stb. 

A mi karitászunk a Szent Család Karitász 2002-ben alakult. A nagy árvizek idején kezdett intenzíven működni, akkor nagyon sok adomány érkezett. 2012-től már szervezett formában lehet róla beszélni. 2015-től pedig, amióta én lettem a helyi szervezet vezetője, tevékenységi körünk szinte az élet minden területére kiterjed.

Mesélj a településről, hogy tágabb képet kapjunk arról, hogy is dolgozol te Karitász vezetőként.

Aknaszlatina bányásztelepülés. A sókitermelés itt egészen a római korig nyúlik vissza. 1997-től viszont megállt a munka, a bányát elárasztotta a víz. Szivattyúkkal próbálták a vizet eltávolítani, de végül nem tudták megoldani, és mindent lezártak. Az emberek munka nélkül maradtak és a szélrózsa minden irányába szétszóródtak. Kevesen találtak munkát itthon. Mi azonban nem veszítjük el a reményt, hogy talán egyszer újra gyönyörű sókitermelő faluvá fogunk válni. Sokféle új technológia létezik, hátha egyszer lehetővé válik a bánya beindítása. Úgy látom, hogy vannak még itthon emberek, akik nem hagyják sorsára Szlatinát.

Miért specifikus ez a település? Gondolok itt a sokféle nemzetiségre, akik egymás mellett élnek.

Ezen a településen öt nemzetiség él: magyar, román, ukrán, orosz, ruszin1, hucul2. Sokan élünk együtt, barátságban. Az ünnepeket megtartjuk. Nálunk a családban sohasem számított, hogy ortodox, görögkatolikus vagy katolikus ünnep volt, megünnepeltük. A nagymamám mindig azt mondta, hogy egy az Isten. Nem volt szabad aznap dolgozni. Sose dolgoztunk, mai napig nem dolgozunk, bármilyen nagyobb fő ünnep van. Egymáshoz is eljárunk ezeken a nagy ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor. Úgy érzem itt nem probléma a nemzetiség, nem jellemző, hogy valaki a másikat bántaná, kicsúfolná. Sok jó ember van. A munkám során számtalanszor előfordult, hogy ukrán, vagy román ember segített önzetlenül.

Úgy értelmeztem a bevezetődből, hogy téged ez a munka megtalált. Hogyan birkóztál meg a kihívásokkal?

Az első kihívás eléggé meghatározóvá vált. Az akkori plébánosunk elküldött egy közgyűlésre, résztvevőnek. Azt mondta tollra, papírra van csupán szükség, és végig kell hallgatni. Lélekben mindig a Karitásznak dolgoztam, megtalált a munka, tettem a dolgom. Elmentem hát a gyűlésre, és amikor megérkezett a püspök atya, Majnek Antal, akkor tudatosult bennem, hogy Zsuzsi te valahová nagyon belekerültél. Gyűlés végén remegve jöttem onnan ki, mert ott vált világossá számomra, hogy én vagyok az Aknaszlatinai Szent Család Karitász vezetője. Sokat imádkoztam ezért az ügyért, és megkaptam a feladatot. Látom, tudom, hogy a falunak szüksége van erre a szervezetre. Voltak dolgok, amiket egyszerűen helyben is meg lehetett volna szervezni. Voltak emberek, akik hoztak volna különféle dolgokat, ruhaneműt, száraz élelmiszert, és egyszerűen nem tudták hová vinni. Adakoztak volna, de nem volt hová. Így lettem karitászvezető. Egy pillanatát sem bántam meg, mert ez az enyém. Nagyon szeretem. Azt teszem, amit az élet szab rám feladatnak. Leülök a koldussal egy asztalhoz, ha éppen arra van szükség. Sokan csodálkoznak, hogyan tudom ezt megtenni? Hogy nem történik velem semmi baj? De nem történik, énrám az Úr vigyáz!

Nagyon vallásos vagy. Ezzel is példát mutatva másoknak. Mindig a templomban látlak. Énekelsz, zsoltározol, gondozod a plébániát. Hogy éled meg a hitet?

Van egy kedves hölgy, Popovicsné Palojtay Márta, ő a lelki gondozóm. Ő a Család és Élet Alapítvány3 vezetője. Ő segített a hitfejlődés útján. Gyakran feltette a kérdést: tudsz beszélni Istennel? Igen, most már tudok. Nekem nem telik el napom hálaadás nélkül. Reggel ha felkelek, hálával kezdem a napot: Uram! Köszönöm, hogy felébredtem. Vigyázz a családomra, vigyázz a munkatársaimra, minden emberre. Ha véget ér a napom, este ugyanígy zárom. Nekem Jézus adott erőt ehhez. Vele találtam meg a lelki békémet. Ő az én barátom.

Néhány mondatban vázold a Szent Család Karitász éves munkatervét.

A magyar Katolikus Karitásztól kaptuk ezt a házat. Itt működik az ingyenkonyhánk is. Külön kegyelemként élem meg ezt a lehetőséget. E nélkül nagyon nehéz volt. 

A munkát pedig  január 1-én kezdjük és december 31-én fejezzük be.

Ingyenkonyhánk 2015-től működik. Támogatás nélkül nem tudnánk életben maradni, így a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítványhoz és a Bécsi Ferencesekhez pályázunk. Ebből a két pályázatból tartjuk fenn a szervezetet, de manapság már ez a pénz sem elég a kiadásokra. A Karitász jóvoltából a településen 47 személy kap ingyen ebédet, ötször egy héten. Közülük 16 gyerek, 1 hajléktalan és a többi nyugdíjas, magányos, idős ember. Kollégáim heten vannak: 2 szakácsunk, 2 kisegítőnk és egy kihordónk van. A támogatottak, körülbelül hét kilométeres körzetben élnek a faluban, legtöbbjükhöz el kell vinni az ételt, mert ágyban fekvők, idősek, magányosak, betegek. Aki itt van közel, az eljön, és elviszi az ebédet. Van, hogy itt a falu ezen a részén is ki kell szállítani, mert nem tudnak közlekedni.

Munkámban a legnagyobb segítségem a férjem. István hentes és szakács. Mindenben támogat, igazi társ. Ő vezeti a kisbuszt is, amivel adományokat hordunk szét. Ügyeket intéz, fúr, farag, javít, mikor mire van szükség. Isten áldása egy ilyen társ.

Minden hónapban támogatást kapunk a biatorbágyi katolikus egyház közösségétől. Ez a támogatás egyházközségünket, vagyis három falut érint: Aknaszlatina, Nagybocskó és Gyertyánliget. Az adományt három részre osztjuk, és belátás szerint adhatunk belőle gyógyszertámogatást, pelenkát, rezsit meg élelmiszert. Mivel a rászorultak itt meleg ételt kapnak, élelmiszertámogatást csak olyan családoknak szoktunk adni, akik valamilyen okból nem kérik ezt. Inkább a rezsi, a gyógyszer meg a tűzifa finanszírozására szánjuk ezt az összeget. Általában elkérem a blokkot, vagy a számlát az elszámolás könnyebbsége miatt, de tudomásul kell venni, hogy ez egy olyan ország, ahol nem mindig van számla.

A Szent Család Karitász munkájában pihenés nincsen.

Sok a program. Januárban a Karitász bállal kezdünk. Utána jön a nagyböjt, amikor lelkigyakorlatot szervezünk a karitász munkatársainak. Majd jön a húsvéti készülődés. Olyankor szintén élelmiszerosztás van, pászkát szoktunk osztani.

A támogatásokra visszatérve, eddig még mindig tudtam havonta egy kis jutalékot adni a munkatársaknak, mert nálunk úgymond fizetés nincs. Már sajnos ezt sem tudom megtenni. Ingyen dolgoznak. Van, aki elhagyott bennünket. Van, akinek nagyon sokat jelentett ez a párszáz hrivnya4 is, és mikor nem jutott már, kénytelen volt elmenni máshová munkát keresni, de a legtöbbje maradt. A szakácsnak 1500, a kisegítőknek 800, 500 hrivnyát tudtam adni. Az adományosztásokat önkéntesek végzik.

Húsvét után jönnek a nyári programok. Van biblia hetünk a gyerekekkel. Az idén volt családi hetünk is, ahol az volt a gond, hogy csak az anyukák tudtak jönni, mert az édesapák általában külföldön dolgoznak. Két édesapa volt jelen, meg a férjem.

Utána volt gyermeknapunk, ami eléggé fergetegesre sikerült. Az óvodabúcsún mindig részt veszünk. Ilyenkor a Karitász  iskolatáskát szokott adni a jövendő elsősöknek. Utána jön a „Szeptember 1.”5 , azon is részt veszünk. Azt követi a „Szent Erzsébet kenyere”6, ami nem is olyan régen volt. A hívek kenyeret hoznak magukkal és a Karitász is ad kenyeret a rászorulóknak. Ezt a pap megáldja, és a templomból kifele menet a hívek a Karitász kenyerét viszik magukkal a családjuknak, szomszédoknak. A gyülekezet által hozott kenyeret pedig megkapják a rászorulók. Utána jön a Mikulás ünnep, ahol szintén a közösségben való ünneplésre törekszünk, a Szent Anna Katolikus Óvodával és a Bolyai János Középiskolával. Majd a karácsony. Karácsony előtt az óvodában van még egy ünnepünk, ahol szintén elmegyünk és ajándékkal lepjük meg a gyerekeket. Van egy gyermekotthonunk7, ahol fogyatékos gyerekek tanulnak, oda is elmegyünk ünnepek idején. Körülbelül nyolcvan gyerek van a környező településekről.

Nagyon széleskörű a tevékenységetek, sok mindennel foglalkoztok. Ez a munka magyar a település magyar lakóira terjed ki vagy másokat is érint?

A Karitász nemzetiség és felekezetek felett áll. A Karitász maga a szeretet. Ha bárki szükséget szenved, legyen az magyar, román ukrán, vagy bármely más nemzethez tartozó személy, az a dolgunk, hogy segítsünk.

Van még valami, amit el szeretnél mondani?

Egy számunkra fontos dolgot szeretnék még elmondani, szintén a hála szavaival.

Az Aknaszlatinai Szent István egyházközségnek, van egy testvér egyházközsége, a Csömöri Szentháromság egyházközség. Karitászuk, a Szent Rita Karitász ott helyben működik, csömöriek a csömöriekért. Fantasztikus munkát végeznek. Csodáltam azokat az embereket, akik önkéntesen kiálltak egy csömöri nagyáruház elé, és öt és fél tonna élelmiszert gyűjtöttek a rászorulóknak. Ők a sajátjaikon segítenek. Ez egy kivételes, példaértékű dolog. Aktívan részt vesznek a mi egyházközségünk életében is. Az ő ajándékuk a háromkerekű tricikli is, melyet az ételkihordónk használ. Ő eddig biciklivel közlekedett vagy télen szánkóval. Most ezzel a triciklivel szállítja az ételt a rászorulóknak, és mindenhová eljut vele, mert könnyebb így a szállítás. A tavaly megújult konyhába a gáztűzhelyet és a páraelszívót is tőlük kaptuk. Rengeteg adománnyal segítenek. Látszik rajtuk, hogy átérzik a helyzetünket. Ha például a háborúról, és annak okán kialakult helyzetről beszélünk, tökéletesen átérzik annak minden aspektusát. Habár mi nem halljuk az ágyúdörgést és a puskaropogást, mégis állandó feszültségben élünk. Krízishelyzet alakult ki az országban. Az a kis nyugdíj semmire nem elég, az emberek nyomorognak. Ők pedig az átérzés gesztusaival fordulnak felénk. Néha egy kicsit szégyellem magam, hiszen Magyarországon is rengeteg hajléktalan van, sok rossz állapotban élő ember, de minket ennek tudatában sem felejtenek el. Előfordul, hogy valaki még az utolsó 500 forintját is képes odaadni, mert hallja a beszámolókat. Minden évben kapunk tőlük támogatást utazásra is, hogy elmehessünk, találkozhassunk. Ez a kapcsolat közöttünk olyan felemelő, olyan Istentől való. Látszik, hogy a Gondviselés szülte. Mindig úgy köszöntjük egymást: Drága testvérem!

Zárszóként mit üzensz a világnak?

Adj, hogy kaphass! Azt üzenem a világnak, hogy legyetek jók. Merjétek tenni a jót. Nem kell érte semmit várni. Idővel a sok jóért, amit tesztek csak úgy száll rátok az áldás, mint a hópehely. Tízszeres áldásban lesz része annak, aki adakozik!

Zsuzsanna elárulta nekem, hogy következő terve egy öregotthon megvalósítása a településen. Nem bírja már tétlenül nézni az magányos idősek kiszolgáltatott helyzetét. Szeretné őket egy kulturált, élhető környezetbe helyezni, ahol a gondozásuk is megoldhatóvá válna. Az anyagiak még hiányoznak, de a karitászvezető bízik a gondviselésben, ahogy eddig is.

 

„Az embereknek szükségük van segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!

A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe,

mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!”

Kalkuttai Teréz Anya

 

[1] A ruszinok, más néven rutének, rusznyákok, kárpát-oroszok, kárpát-ukránok, ruszin nyelvű keleti szláv nép Kelet- és Közép-Európában. A ruszinok az idők során mindig is a rusz népnévvel jelölték magukat, de saját nemzeti tudatuk csak a 19.század második felében alakult ki. Alekszander Duhnovics eperjesi származású görögkatolikus lelkész megírta a ruszin himnuszt, és arra buzdította a Kárpátok vidékén élő görögkatolikus ruszinokat, hogy legyenek önálló nép.

[2] A huculok Ukrajna nyugati részén, a mai Kárpátalja, Ivano-frankivszk és Csernyivici területen, az Ukrán Kárpátokban elhelyezkedő Huculvidéken élő, ruszin etnográfiai csoport. Egyes közösségei a mai Romániában Máramarossziget környékén élnek. Számuk hozzávetőlegesen 30000.

[3] A Család és Élet egyesület a kárpátaljai római katolikus egyházmegye életvédő csoportja. Tevékenységünk 2008-ban indult. Céljaik közé tartozik a magzati élet védelme, a krízisbe jutott várandós anyák támogatása, az abortuszon átesett nők segítése, az emberek információhoz juttatása (pl. plakátkampány, iskolai előadások, természetes családtervezés tanítása), egyéb családi gondokban konzultációs lehetőség felajánlása.

[4] 1 hrivnya= Körülbelül 100 forint

[5] 1966. szeptember 1-én, a területi (megyei) és a járási tanügyi főosztály hivatalos határozata értelmében megnyitották az első aknaszlatinai magyar tannyelvű általános középiskolát.

[6] Helyi szokás, Erzsébet napon. 

[7] Bentlakásos iskola. Nemzetiségtől és felekezettől függetlenül oktatnak ott fogyatékos gyerekeket. Sajnos a finanszírozási gondok miatt, a bezárás fenyegeti.