Jelenlegi hely

Adventi készülődés Lupényban

Adventus Domini: Várakozás az Úrnak eljövetelére

/ Jeszenszky Melinda Teréz /
jeszenszky.melinda.terez képe
Advent a keresztény kultúrkörben a karácsony napját megelőző negyedik vasárnaptól szentestéig tartó időszak. Mire is emlékeztetnek az adventi hetek? Első hét a Remény, hogy Jézus újra eljön, második hét a Hit, hogy készítsük az Úr útját, harmadik hét az Öröm, hogy örvendjünk Jézus születésének, negyedik hét a Béke, hogy Isten békét akar kötni az emberiséggel.
Fiatalok és idősek szeretetteljes hangulatban készítették el adventi koszoruikatA legkisebbek is kivették részüket a munkából.A hozzávalókat a környező erdőből gyűjtöttük össze.dén a munkába bekapcsolódott az unitárius egyházközösség néhány tagja is.

Lupényban immár hagyománynak számít, hogy az első gyertyagyújtást megelzhéten, a magyar közösségek összejönnek és együtt készítik el adventi koszorújukat.

Már az elkészület is érdekesnek bizonyult, hiszen a hozzávalókat mi magunk gyjtöttük be. Elindultunk ezért a közeli erdbe, ahol évszázadokon át gyors patakok vájtak maguknak medret, hogy aztán egy-egy vízesésen át kis öblöket képezzenek. A vizfolyások által vájt barlangok sokaságában hosszú évszázadok óta barnamedvék alusszák téli álmukat.

Már önmagában ezek az élmények is feledhetetlenné tették az idei készüldést. Gyjtöttünk illatos fenyágakat, tobozokat, mohákat vörösen pompázó galagonya ágakat.
A természetesség gyönyörködtet, ez volt a mottónk az idei esztend
ben.
A lupényi magyar tagozatos gyerekek minden évben tanáraik útmutatása alapján elkészítik saját kis adventi koszorújukat. Az idei esztend
ben a kis csoporthoz csatlakozott az unitárius egyházközösség néhány tagja is. Így a fiatalok és nagymama korú asszonyok, igen jó hangulatban együtt élhették át a készüldés örömét. Szebbnél szebb alkotások születtek, az osztályterembl kiáradó fenyillat betöltötte az egész iskolát.
Szép volt ez a nap, örömteli, szeretetteljes, minden tekintetben méltónak bizonyult az advent eszmeiségéhez! Sajnos mára a magyarok itt napjainkra megfogyatkoztak, de hála az Istennek összetartó közösséget alkotnak.

Epilógus:
“Az ádventi várakozás hasonlít a megemlékezéshez, de valójában mindennél távolabb áll t
le. Valódi várakozás. Pontosabban úgy, ahogy a szeretet mindennél valóságosabban vágyakozik az után, akit magához ölel és újszülöttként a karjai között tart.”
(Pilinszky János)