Alázattal a Jóisten által kijelölt úton

Demeter Irén elhivatott hitoktatói munkája, valamint a „Vakációs Bibliahét” megrendezését szolgáló tevékenysége elismeréseként részesült a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben.

Irénke a rendszerváltás után az első induló évfolyammal végezte el a Kolozsvári Református Teológiai Intézet hitoktató szakát. 2000-2002 között szerzett mesteri diplomát a Babeș - Bolyai Tudományegyetem Református Didaktikai Fakultásán. Hitoktatóként, kutatásvezetőként dolgozott Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, a Pedagógiai Líceumban, majd a Kántor - Tanítóképző Főiskolán. 1991-1998 között a Maros megyei református hitoktatók módszertani körének vezetője volt.

A hivatalos oktatási rendszerben tanárként végzett munkája mellett 1993-ban a hollandiai KOEN Alapítvány kezdeményezésére bekapcsolódott a Vakációs Bibliahét elnevezésű projektbe. Ez egy ötnapos komplex hitoktató program, mely óvodás és általános iskolás-korú gyermekek számára íródik. Célja, hogy a vakáció idejére igazán tartalmas időtöltést biztosítson a gyermekeknek bibliai történetek játékos feldolgozása, kézimunka, játék és ének által. A 1990-es években ez a program nyújtotta a nyári kikapcsolódás, táborozás egyetlen lehetőségét több száz gyereknek Kárpát-medence szerte. 2005-ben hozták létre marosvásárhelyi székhellyel a romániai KOEN - Keresztény Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítványt azzal a céllal, hogy koordinálja az immár 6 országban folyó munkát. Az alapítványnak 2016-ig Demeter Irén volt az elnöke. Az 1993-ban elindított 13 csoportból fokozatosan 800-900 lett, a kezdeti 1.000 fős gyermeklétszám 2010-re elérte az 52.600-at. 25 év alatt több mint 700.000 gyermekhez jutott el ilyen módon az evangélium a Kárpát-medencében. A gyermekek mellett évente 7-800 hivatásos hitoktató, lelkipásztor, fiatal önkéntes kapcsolódik be a programok helyi szervezésébe, amelyek igazi közösségépítő, generációkat összekapcsoló szerepet játszanak városon, falun, szórvány-közösségeken, nyári gyerektáborban, óvodai és iskolai hittanórán egyaránt.

Alkalmam volt beszélgetni Irénkével, aki egy csodálatos hölgy. Elmeséltem neki, hogy korábbi évekhez hasonlóan, a Református Egyházközség szervezésében Csiki-Mákszem Lóránd tiszteletes úr vezetésével idén is elhoztuk a Vakációs Bibliahetet a vízaknai gyermekeknek augusztus 28-a és szeptember 1-je közötti időszakban. Elmeséltem, milyen lelki feltöltődést jelentett mind a gyermekek, mind a segítők számára a közösen eltöltött idő, az együtt imádkozás, éneklés és Isten szavára figyelés. Ez volt az első Bibliahét, amin részt vehettem. Játék és tanulás, szeretet és iránymutatás, világítótorony és aranymondás, hűség és hála szavakkal tudnám jellemezni az együtt töltött hetet. Jelmezekbe bújva, szerepeket magunkra öltve játékosan közeledtünk a gyerekekhez, velük együtt pedig Istenhez. Az idei Bibliahét anyagát a felvidéki munkacsoport készítette elő a HŰ, ha… címmel és a „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel. 2,10) alapján.

Szívünket és lelkünket Isten igéjével és szeretettel feltöltve zártuk a vakációt, és köszöntöttük az iskola hívogató csengőjét.

Beszélgetésünk során Irénkét pedig hivatásáról, életéről, alapítványi munkásságáról kérdeztem.

Mit jelent hitoktatónak lenni, mit jelentett a rendszerváltás után és mit napjainkban?

• Nagyon nagy felelősség, és nagy megtiszteltetés. Isten munkatársának lenni pont a gyermeki nyiladozó lelkek Felé terelgetésében, a benne való bizalom kialakításában hatalmas és felelősségteljes munka. Annak idején talán könnyebb volt. S bár akkor is és most is egy nagyon kiszikkadt lelki környezet van, de más okozza a száradtságot. Annak idején a lelkesedés nagyon nagy volt az elnyomás után. Most a lelkesedés igen kicsi a nagy szabadságban. És amennyire segíti az internet az információ áramlását, annyira nehezíti a tőle való függőség, a figyelem Isten és az egyház felé való irányítását.

Hogyan találkoztál a KOEN Alapítvánnyal, hogyan találtad meg önmagad a közösen végzett küldetésben?

• 1991 márciusában találkoztam a holland Aly Jurjens és Erika Stofferrel, akik meghívtak ebbe a munkába. És nagyon mélyen érzem a mai napig, hogy ez Isten meghívása volt általuk. A Vakációs Bibliahetet nem is tudtam sok ideig elválasztani magamtól. Annyira foglalkoztatott, annyira egyek voltunk - együtt nőttünk fel. Én formáltam őt, és ő formált engem.

Mi a célja a Vakációs Bibliahétnek? Mit ad, és szerinted miért fontos a Kárpát-medence gyermekei számára?

• Istent megismertetni a gyermekekkel, megtanítani és megéreztetni velük, hogy ez csak egy válasz. Mert Isten sokkal jobban ismeri, és sokkal jobban szereti őket. Az életben ez ad fogózkodót minden helyzetben. De nem mindegy, hogy hogyan és milyen formában válaszolnak az ő hívó szeretetére. Szükséges a közösség, mert csak mások fele szolgálva lehet megélni a szeretetet. Ehhez ad megfelelő módszereket és közösséget a Vakációs Bibliahét. A mai fiataloknak nagyon fontos tudniuk az egész Kárpát-medencében, hogy kihez tartoznak, hova tartoznak. És hogy mekkora feladat az, hogy aktívak legyenek, felelősséget vállaljanak magukért, egymásért, egyházukért, nemzetükért.

Nagyon sok tevékenység és eredmény fűződik a nevedhez, a munkásságodhoz. Melyek a legkedvesebb emlékei, örömei és sikerei a 25 évnyi áldozatkész munkának?

• A mosolyok a gyermeki arcokon a sok fényképről, melyeket visszajelzésként kaptunk az egész Kárpát-medencéből. A személyes találkozások, ismeretségek és barátságok a munkatársakkal. A tanítványaim ölelése és köszönete, a szeretet, mely mai napig felém árad. Egy-egy ilyen mondat: "Ha nem találkoztam volna veled, nem lennék most itt." A nyomdából frissen kijött könyvek illata, és az, hogy mai napig is keresik, vásárolják és használják őket. Az ajándék, hogy munkálkodhattam Isten szántóföldjén.

Voltak nehézségek is gondolom, milyen akadályokkal kellett szembenézned? Hogyan tudtad áthidalni, megugrani ezeket?

• Soha nem tudtam, hogy azért kellettem én Istennek, mert nagy nehézségeket tudtam leküzdeni, vagy azért lettek a nehézségek, mert én voltam az akadály. De a fontos az volt, hogy egyetlen helyzetben sem voltam egyedül. Ezt a munkát első perctől kezdve közösen végeztük, mindig csapatban dolgoztunk, mindent közösen készítettünk elő, döntöttünk el, beszéltünk ki és erősítettük egymást.

Mit üzensz a mai fiatalságnak, az önkéntes és alapítványi munkakörben tevékenykedőknek, a hitoktatóknak és keresztény értékeket képviselőknek?

• Apámnak volt egy nagyon fontos mondása, amit mindig tovább kell mondanom: "nem te vagy a cél, te csak eszköz vagy". Ez a döntő az élet minden helyzetében. És mivel különbözőek vagyunk, és különféle feladatok, szükségek vannak, Isten minden feladatnak megkeresi a megfelelő embert. A kérdés csak az, hogy felvállalod-e. Vagy kényelmesebb cél lenni önmagad számára, és csak saját magad körül forgolódni egész életedben. A másik az, hogy az élő közösség semmivel sem pótolható. Keressétek azokat az embereket, akikkel egy hullámhosszra vagytok hangolva. Akik között fel lehet töltődni, meg lehet erősödni, együtt lehet lelkesedni a nagy és nemes célokért. És ne lankadjatok!

Mit jelent számodra a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetés?

• Nagy ajándékot kaptam ezzel Istentől. Megsimogatta a lelkemet.

Vallástanár, közösségi ember, szerető feleség és családanya. A találkozásaink alkalmával mindig sugárzik belőle a szeretet, a tenni akarás és felelősségvállalás embertársai és a magyar közösség iránt, valamint egy leírhatatlan hála Isten felé. Úgy gondolom, Irénke igazi példakép lehet és kell is legyen a fiatalságnak és időseknek egyaránt.

Hálás szívvel köszönöm, hogy ismerhetem őt, az egyik legnagyobb ajándék számomra. Mindig örömmel tölt el, ha találkozok olyan emberrel, akik segítik, támogatják, biztatják és szeretik a társaikat. Akik kis lámpásokként a szeret lángjával világítva mutatnak utat. Irénke egy közülük. Feltétel nélkül. Tiszta szívből. Isteni szeretetből.

Fotók: Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának Hivatalos Facebook oldala