A konferencia 2025. november 3-án nyitotta meg a Magyar Tudományos Akadémia MTA200 című bicentenáriumi programsorozatát, amelynek fókuszába az inter- és multikulturális tudományos kapcsolatok kerültek az Akadémia működésének visszatekintésében. A programsorozat a Pozsonyi Egyetemi Könyvtár előadótermében került megrendezésre.
A hivatalos esemény 8:45-kor vette kezdetét Széchenyi István szobrának megkoszorúzásával, amelyet Freund Tamás (a Magyar Tudományos Akadémia elnöke), Martin Venhart (a Szlovák Tudományos Akadémia elnöke), Silvia Stasselová (a Pozonyi Egyetemi Könyvtár főigazgatója), valamint Mészáros András (a Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács elnöke) köszöntőjével folytatódott.
A konferencia intellektuális pillérét Széchenyi István reformkori eszmeisége, valamint szellemi hagyatéka adta, amely szellemiség a soron következő konferencia előadásokból is érzékelhetővé vált a hallgatóság számára. Kecskeméti Gábor Akadémiát teremtő nemzet - nemzetet teremtő Akadémia című értekezésében felelevenítette a Magyar Tudományos Akadémia elmúlt 200 évének legfontosabb állomásait a magyar nyelvű művelődésben és a magyarországi szellemi életben.
Az előadását követő szekcióban került sor az interkulturális aspektusú előadások megtartására. Ezt Miroslav Tibor Morovics A Magyar Tudományos Akadémia első évtizedei a nem magyar ajkú természettudósok szemszögéből című szlovák nyelvű prezentációja vezette be, melyben felelevenítette többek között az Akadémia 1858-ra kialakuló nyelvi és kulturális nyitását a környező népek tudós értelmisége, akadémikusai felé, valamint a párhuzamosan működő szlovákiai kezdeményezések (Matica slovenská, Muzeálna slovenská spoločnost') eredményeit és előbbi intézmény betiltását is. Pavol Žigo Szlovák nyelvjárási kutatások a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt című előadásában bemutatta a 20. század második felének szovjet és magyarországi szlavista nyelvészeti törekvéseit, amelybe a magyarországi szlovák anyanyelvű kisebbségek nyelvjárásainak felkutatása és vizsgálata - amely Király Péterrel való munkakapcsolata alatt a professzor témakörévé is - vált.
A szekciót Liszka József "...mintha magunkon kívül semmi betsületre méltó dolgot egyebekben nem találhatnánk" (Megjegyzések a magyar és a szlovák folklorisztika 19. századi kapcsolataihoz) című demonstrációja zárta a szlovák - magyar folklorisztikai "nem-kapcsolatok" elmúlt 200 éven átívelő folyamatáról, amelyben a tudományos egymásmellettiség stációját olyan korabeli kortárs személyiségek, mint Ján Kollár - Erdélyi János, valamint Szeder Fábián - Jan Čaplovič példáján keresztül szemléltette - számunkra, azon hallgatóság számára, akik - magamról nyilatkozván legalábbis - valóban vajmi keveset hivatkozunk, olvasunk angolul vagy eredeti nyelven a minket körülvevő, mentalitásunkat leginkább tükröző népek tudományosságából. Liszka több korábbi konferencia során kiemelte a szlovákiai tendenciák pozitív reagálását társadalmának változásaira a magyar tudományos értelmiséggel szemben (Pl. 2002-ben a Szlovák Néprajzi Társaság Szlovákiai Néprajzi Társasággá avanzsált társadalmi heterogenitására hivatkozván, amely folyamat Magyarországon ellentétesen zajlott le 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság esetében), valamint a jazykova barriera 1980-as évek óta - és azt megelőzően is - tartó feloldhatatlanságát, amelyet a nemzetközi angol és német nyelvű tudományos fordítói kezdeményezések sem motiválnak változásra, noha Európa népeinek folklórja alkalmas lenne többek között a források nyelv alapján szegmentáló gyűjtésétől és kutatásától eltérően kifejezetten a többnyelvű források feldolgozásáig - példájában katonadalokat megemlítve.
A szekciót követően bemutatták számunkra a Pozsonyi Egyetemi Könyvtárat is, amelynek kiadványai között temérdek Széchenyi munkásságát feldolgozó és műveinek német, latin nyelvű kiadása is megtekinthető volt. A programsorozat délutáni szekcióját munkaügyeim nem volt alkalmam meghallgatni, azonban minden olvasót buzdítok az MTA200 ünnepi programsorozat következő alkalmainak meglátogatására, amelyek konferenciákkal, szakmai nappal, kamarazenei koncertsorozattal várják az érdeklődőket.
Bár a cikk hossza ellentmond a modern, figyelem megragadására irányuló követelményeknek, ugyanakkor ettől direkte szeretnék eltekinteni és az intellektuális reflexió - vélt - képességét gyakorolni az elhangzott előadások téma- és problémafelvetésével kapcsolatban, különös tekintettel Liszka József prezentációjára.
Hiszen gondolatai igazak, magam is meglepődve tapasztalom a szlovák - magyar határ innenső kisalföldi régiójában nevelkedvén, hogy mennyire hiányzik szocializációmból az a tudás, amelynek nyelvi gyökerén tulajdonképpen a hét napjait, szakrális szókincsemet a mindennapok során kifejezem, és amelynek nyelvészeti anyaga - Žigo professzor prezentálása alapján - tulajdonképpen a szomszéd falvakban történik/történt. Tulajdonképpen most, ösztöndíjas időszakom első hetei - hónapjai alatt sem kerültem közelebb ahhoz a kultúrához, amelyet evidens lenne ismernem, hiszen magyar közegben, magyar ajkúak között mozgok, noha a társadalmi hídépítés és a vica-versa önreflexió elengedhetetlen követelményei a kultúrák túlélésének. A megoldást beszámolóm ezen paragrafusa nem fogja tudni megfejteni, ugyanakkor igényt formál az interkulturális önreflexió ezen formáira a magyar tudományosság más szereplőitől is.
