A tavalyi évben az egyesület vezetősége a Duna TV forgatócsoportjával közösen felkereste a Vucsijákot, de további kutatás vált szükségessé. Ezért augusztus 29-én Milivojevic Irén elnökasszony, Tóth Bojnik László titkár, a vucsijáki kutatás vezetője és jómagam ellátogattunk Vucsijákra. A helyszíni szemle Prnjavorban kezdödőtt, ahol mons. Lukenda Vlado katolikus pap, Sančanin Nedeljko író, publicista, Tomislav Durtka, a prnjavori helyi önkormányzat nemzeti kisebbségeggel foglalkozó alkalmazottja, Topić Dario helyi történész és Marinković Marin, az ATV újságírója segítségével próbáltunk minél többet megtudni a településről és a valamikori magyar lakosságról.
Bosznia elfoglalását 1878. július 29-én kezdte meg a Monarchia hadserege, ezt követően megindult egy központilag ösztönzött illetve önkéntes betelepülés a tartományba. Vucsijákra is ekkor érkeztek a magyar telepesek, akik meghonosították az addig zömében erdőségekkel borított vidéken a földművelést, a gyümölcstermesztést, továbbá a lótartást is. Ennek nyomai máig megmaradtak, hiszen lovakkal ma is foglalkoznak a településen. A magyar telepesek főként a Magyarország déli vidékeiről (Veternik, Szenttamás, Kishegyes, Eszék, Pécs stb.) érkeztek, de voltak bukovinai székelyek is közöttük. 1898. február 11-én volt az első temetése egy magyar lakosnak Vucsijákon, amely szerepel a katolikus egyház halotti anyakönyvében.
Egy Vég vezetéknevű úr halt meg, aki 1887-ben települt át. A legtöbb telepes 1900 és 1910 között érkezett. Összesen 70-100 magyar családról tudunk, akik Vucsijákon éltek. Sajnos a világháború miatt a magyar lakosság 1942 és 46 közötti években végleg elhagyta a települést. Vucsijákon és Prnjavorban csak a vegyes házasságban élők közül maradtak. A temetőt visszavette a természet, a házak elpusztultak. Az iskola feltételezett épülete még áll, azonban számos hozzáépítés történt az elmúlt évtizedekben. A kutatás folytatódik tovább, és az egyesület nem titkolt célja, hogy egy napon emléket állítson az egyetlen magyar falunak Bosznia-Hercegovinában.
