Beszámoló a X. Vukovári Magyar Bálról
Így fogalmazott beszédében Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke a 2018. február 3-án megrendezett X. Vukovári Magyar Bálon.
Izgalmakban és jelentkezőkben nem volt hiány a bál megrendezése során, sőt egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy kicsi lesz nekünk a terem, és kirúgjuk az oldalát… A Vukovári Magyarok Egyesülete tagjainak nagy megelégedettségére maximális létszámmal, 350-en voltunk jelen az est során, és megtisztelt minket jelenlétével mind az eszéki, zágrábi konzul, mind a városi, megyei horvát előljárók, illetve Horvátország különböző pontjairól is képviseltették magukat a magyar közösségek.
A vukovári bálon való megjelenés presztízsnek és egyfajta mustrának számít, a vendégek közé fele-fele arányban érkeznek magyar és horvát ajkúak egyaránt. A nyitó palotás táncot szokás szerint a drávaszögi Csúzából érkezett tánccsoport mutatta be, őket követte a szlavóniai Szentlászló ifjúsági együttes, akik decsi lakodalmas táncokat adtak elő. A kulturális műsor fergeteges zárásáról a budapesti Köménymag Táncszövetkezet gondoskodott, akik a szászcsávási muzsikával egyből átvezettek mindenkit a táncoltatásba. A táncosok között egykori Petőfisek is szerepeltek, mint Bozzay Klári, Marton Sári, Molnár Balázs és Nagy Bence. Valamint az együttműködés, összetartás becsülendő példája, hogy Mandácskó Eszter előző vukovári ösztöndíjas is eljött és aktívan segített a bálban.
A bál fontosságát, közösségi esemény szerepét jól példázza, hogy az egyesület tagjaival már december elején elkezdtük az előkészületeket: kezdve a meghívók, plakátok megtervezésével a szalváték hajtogatásán, köszönőajándékok csomagolásán keresztül az ültetési rend elkészítéséig és a teremdekorációig. A rendezvény minden tagot aktívan megmozgatott, volt, aki tombolaajándékot gyűjtött, mások óriásplakátot festettek és sokan voltak, kik kalácsot, süteményt sütöttek a vendégek örömére.
Az előkészületeket már vagy két hónappal korábban megkezdtük, s bizton mondhatom, hogy vagy két hétbe telt míg kipihentük az izgalmakat, nyugtattuk a tánctól sajgó lábakat, és közösen átbeszéltük élményeinket, végignézegettük a fényképeket, kisfilmeket. Mi egyéb, ha nem egy ilyen ünnepi rendezvény sikeres lebonyolítása egy jó közösség ismérve?! A végváron, Vukováron létező, megmaradó maroknyi magyarság ékköve.
