Jelenlegi hely

Etnikai szigetfalu a történelmi Királyföld szívében

A magyar közösség esélyei a szórványok szórványában, Dél-Erdélyben, Kóboron

/ Prosenszki Róbert /
prosenszki.robert2023 képe
Kóbor egy dél-erdélyi, református, etnikai szempontból szórványban lévő szigetfalu, melyet még egy évszázada is közel ezer fős dolgos magyar közösség népesített be. Sajnos, az elmúlt évtizedekben a falu lakossága kétszáz főre csökkent, aminek közel fele még mindig magyar.
Prosenszki Róbert és Ferkó Zoltán a kóbori református erődtemplomnál A kóbori Magyar Ház udvaraVendégszoba, lakószoba a kóbori Magyar Házban Könyvtárszoba a kóbori Magyar Házban

Ennek a különleges atmoszférájú, több évszázados magyar múlttal rendelkező református szórványtelepülésnek a megmaradásán, gyarapodásán munkálkodik Ferkó Zoltán, a Restart Kóbor projekt kezdeményezője, volt PSP és KCSP ösztöndíjas, és korábbi megkeresése, felkérése alapján vele együtt most már jómagam is, mint a Petőfi Sándor Program Kőhalomban szolgálatot teljesítő ösztöndíjasa.

A Magyar Ház, amely a helybeli magyaroknak támaszul és segítségül szolgálhat, és a Kárpát-medencei magyarságnak méltó találkozóhelye lehet, már megvan, lakható, vendégszobával, közös helyiségekkel, könyvtárral, kiterjedt, gyönyörű udvarral, bár még továbbra is sok befektetést és munkát igényel.

Munkánk magában foglalja a falu magyar épített örökségének állagmegóvását, rendben tartását, hosszú távon való megőrzését, renoválását, az ehhez szükséges anyagi források megszerzését. Ilyen például a szász mintára épült református erődtemplom, a régi magyar iskola, a harangozói lak, és a parókia épülete.

Munkánk másik fontos része a falu kiöregedő magyar közösségének összetartása, az idős emberek látogatása, segítése. Közelebbi célunk az állandó falugondnoki szolgálat megteremtése.

Ez év február végén Ferkó Zoltánnal a dél-erdélyi szórványról és a kóbori kilátásokról beszélgettünk Brassóban. Zoltánnal korábbról ismerjük egymást, amikor én egy székelyföldi, magyar tannyelvű gimnáziumban tanítottan külföldi jogállású vendégtanárként, míg ő már Kóborban tevékenykedett a Petőfi Program keretein belül, és akkor felvette velem a kapcsolatot, meghívott a helyszínre (2018 kora tavaszán), de előtte Segesváron is találkoztunk abban az évben.

Kóborban előadást tartottam az istentisztelet után, pár nappal március 15-e előtt, Segesváron egy interjút vettünk fel. Azóta tartjuk a kapcsolatot, és februári brassói találkozásunk óta szorosabb együttműködést alakítottunk ki a dél-erdélyi, azon belül is, a kóbori magyar ügy érdekében.

Mint ahogy a bevezetőben felhívtam a figyelmet, Kóbor egy fogyatkozóban lévő szigetfalu Dél-Erdélyben, a Brassó megyei szórványban. Az egykori erdélyi Szászföld közepén fekvő, száz évvel ezelőtt még ezer fős magyar település ma mindössze kétszáz lelket számlál. Legnagyobb értéket képviselő épített hagyatéka a szász mintára épült magyar református erődtemplom.

Bár a falu a történelem során többször teljesen kihalt (például a török támadások következtében elpusztult és elvándorolt szász lakosságot közszékelyek váltották fel a 16. században), mégis mindig újra benépesült és máig megőrizte magyarságát.

Trianon óta viszont folyamatosan csökken a lélekszáma. A faluban élő idősek úgy vélik, ők jelentik az utolsó magyar nemzedéket a falu több évszázados történetében. Ennek ellenére és ezzel együtt is, mi mégis látunk esélyt a megmaradásra, a gyarapodásra, amihez emberi erőforrás és anyagi támogatás szükséges.

Kóbor sorsában megmutatkozik a határon kívüli szórványlétbe kényszerült magyarság immár bő egy évszázados küzdelme a megmaradásért. Világháborúk, határmódosítások, etnikai tisztogatások, impériumváltás, diktatúra, tömeges elvándorlás, egzisztenciális ellehetetlenülés, a helyi társadalom elöregedése, a lakosság etnikai összetételének megváltozása.

Az erdélyi szász építészeti minták alapján épült, nagy kőházakból álló, ezer fős magyar lakossággal büszkélkedő, dolgos mesteremberek és népes családjuk lakta Kóbor magyarsága száz évvel ezelőtt elindult máig elkerülhetetlennek tűnő végzete, a teljes eltűnés felé.

Mi ezt a folyamatot szeretnénk visszafordítani egy olyan magyar szórványközösség életében, amely most már jócskán a huszonnegyedik órában van. Hiszünk benne, hogy az anyaország támogatásával, szisztematikus, kitartó munkával sikerül megmenteni ezt az egykor jobb időket élt magyar szórványközösséget a kihalástól, sőt, abban is hiszünk, hogy ez a minden szempontból elszigetelt, elöregedő magyar közösség ismét képes lesz erősödni, újratermelni önmagát.

Így a kóbori magyar jövő sem képzelhető el fiatalok, tettre kész, aktív korúak nélkül! Ha e sorok olvasása után úgy dönt, hogy ellátogatna Kóborba, bátran keressen minket, mi mindenben segítségére leszünk!