A helyi társulatoktól a nemzetközi kitekintésig
A szervezők igyekeznek évről-évre olyan előadásokat elhozni a hajdanán színházbérlettel rendelkező brassói közönségnek, amelyekért egyébként több tíz vagy száz kilométert kellene utaznia, hiszen a legközelebbi kőszínház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház is 40 kilométernyire van a várostól.
A fesztivál célja idén is az volt, hogy ne csak az erdélyi, hanem határon túli magyar társulatoknak is lehetőséget adjon a bemutatkozásra. Az idei rendezvény szervezője az Erdélyi Szórványmagyarok Kulturális Egyesülete volt, szervező partnerszervezetei pedig az Egyesület a Barcasági Magyarságért, illetve Egyesület az Erdélyi Szórványmagyarságért. A fesztivál idén sem valósulhatott volna meg a partnerek, azaz az RMDSZ országos, megyei, városi szervezetei, a Brassó Megyei Tanács és Brassó Városi Tanács, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Drámai Színház nélkül.
A helyi médiapartnerek, a Brassói Lapok, a Brassai Magyar Adás, a Brassói Magyar Közösség facebook oldal, a Korona Rádió mellett hírt adott a fesztiválról az MTVA, A Krónika, továbbá a Háromszék című lap is.
Ami a programot illeti, a helyi amatőr színészek éppúgy bemutatkozhattak, mint a hivatásos társulatok tagjai, sőt, koncertek is színesítették a programokat. A kínálat valóban színes volt: a klasszikustól a modernig, a groteszktől a parafrázisig, amelyben az ismert szerzők idézetei jól megfértek a korunknak is tükröt tartó produkciókkal. E tekintetben a délvidéki származású szerző, Terék Anna Láthatatlan kölykök című darabja, amelynek műfaji besorolása zenés kallódás volt, szülőt és mai fiatalt egyaránt megrázóan elgondolkodtatott, miközben az Újvidéki Színház előadása rögtön magasra is helyezte a mércét.
Heinrich von Kleist Amphitryon-jában, a kézdivásárhelyi Udvartér Teátrum előadásában jól láthattuk, hogy mi történik, ha egy isten szemet vet egy földi asszonyra. Trükközik, csal és hazudik a szerelemért, nem meglepő módon - akárcsak egy ember. Heinrich von Kleist vígjátékában lehetetlen helyzetbe kerül isten és ember, komikus helyzetek során igyekszik bizonygatni ki-ki a maga igazát, miközben akaratlanul is rákényszerül, hogy számot vessen önmagával. S bár a darab vígjáték, a nézőtéren elvétve csendült fel nevetés. Vajon a humort nem értette a közönség, vagy a tükör volt ismét túl erőteljes?
Az eladott jegyek száma alapján a legnagyobb érdeklődés Sütő András Advent a Hargitán című előadására volt, a darabot többször közvetítette a televízió, sőt, még film is készült belőle. A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház előadásában olyan színészek léptek fel, mint az erdélyi publikum előtt sem ismeretlen Szarvas József vagy a kárpátaljai származású Tarpai Viktória. A közönség meg is köszönte játékukat erőteljes tapssal, valamint azt, hogy eljöttek a színházi előadásra áhítozó brassói közönséghez, ám az előadás végkicsengése mégis felemás volt. A történet olykor követhetetlenné vált, s bár a majd négy évtizeddel ezelőtt született darabnak voltak mára vonatkozó gondolatai is, nem mindenki számára vált teljesen befogadhatóvá. Pedig még a népszerű Bagossy Brothers Company dalaival is igyekeztek szólni a közönséghez.
Az utolsó nagyszínpadi előadás volt az RH+, Álomjáték a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház előadásában. A tragikomikus hangvételű előadásban a dübörgő szalagsor mellett tojások, szalmabálák és zajos gyári eszközök között filozofikus párbeszédek hangzottak el. Arra, hogy kik beszélgettek, a nézőnek kellett rájönnie. Hogy ez sikerült-e, nem tudom, ám a darab végén igen sokan élénken beszélték meg az élményeket, a jeleneteket.
A fesztivál összességében egy jó lehetőség a találkozásra, arra, hogy elgondolkodjunk vagy egyszerűen csak kikapcsolódjunk.
