A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepeljük, Kölcsey Ferenc, 1823-ban, ezen a napon fejezte be a Himnuszt, nemzeti himnuszunkat. Az emléknapon a világ számos pontján kulturális és művészeti rendezvényeket tartanak, és 1993 óta, ezzel kapcsolatos díjakat adnak át. Itt élő honfitársainknak, nem adatott meg, hogy magyar iskolába járhassanak, ennek ellenére, Kölcsey Ferencet mindenki ismeri, és azt is tudja, hogy a Himnusz megzenésítője Erkel Ferenc volt. A rendezvényünkön a két kiválóság életének és munkásságának rövid ismertetése után, részletesen rátértem a Himnusz születésének körülményeire, a kézirat kalandos történetére, amelyet ma az örökösök jóvoltából az Országos Széchényi Könyvtárban őriznek. Nagy örömömre szolgált, hogy a Magyar Közösségi Ház dísztermèben, minden generáció képviseltette magát. A hétvégi magyar iskola fiatal diákjai az alkalomra 2-2 verssel készültek: Baranovszky Adriána, Lembach Krisztina és Weiner Krisztina, rendszeres résztvevői a helyi kulturális eseményeknek. Az idősebb korosztályt a Gyertyánligeti Asszonykórus képviselte, akik a vidék legszebb népdalait énekelték el. Korábban nem tudtam túl sokat a kárpátaljai magyar alkotókról, ezért a megemlékezésre egy olyan előadással készültem, amely kiemelten ezzel a témával is foglalkozik. Külön kitértem a vidék irodalmi hagyományaira, hiszen a magyar írásbeliség itt egészen a középkorig nyúlik vissza. Radváncon született Gyöngyösi István költő, Ilosvay Selymes Péter Nyalábvárban tevékenykedett és itt fordította le a Bibliát Komjáthy Benedek is. Kárpátaljai magyar irodalomról a magyar lakosság kisebbségbe kerülése óta beszélhetünk. Jeles képviselői voltak a csehszlovák korszakban: Tamás Mihály és Sáfrány Laszló, a szovjet időkben Balla László és Kovács Vilmos . Az elmúlt esztendők kiemelkedő alkotói közül megemlítettem a Petőfi Sándor díjas Balla D. Károlyt, Vári Fábián Lászlót és Nagy Zoltán Mihályt. Bernicky Évát elsőkötetesként Déry Tibor díjjal tüntették ki, később Máray Sándor díjban is részesült. További jelentős alkotók: Fodor Géza, Füzesi Magda, Penckófer János és a közelmúltban elhúnyt Brenzovics Marianna. Bernicky Éva munkásságával kiemelten foglalkoztam, mivel gyerekmeséket is ír. Gyertyánligeten magyar tannyelvű óvoda működik, ezért kiemelten fontos, hogy ismerjék saját mesemondóik munkáit. Bernicky művein keresztül a gyerekekben az istenben való hit magától értetődését akarja elültetni, amelyet alábbi verse híven tükröz: Hétfő hetibe, Kedd kedvébe, Szerda szerelmébe, Csütörtök csűribe, Péntek pitvarába, Szombat szobájába, Vasárnap kétszer az Isten házába. Maga Bernicky, igen személyesen így vall írásairól : „Ez az én Kárpátaljám, gyűlöletes és szeretni való, taszító és fogva tartó, bonyolult és átlátható, szürke és színpompás." "Bernicky Éva magyar nyelven ír, gondolkodik és létezik, de nem Magyarországon él; érezni a betűk füstös keleti súlyát, Ukrajna, közelebbről Kárpátalja, még közelebbről Ung minden meséjét és minden mocskát, vagy még inkább e kettő fojtogató elegyét." Örömmel idéztük fel, a hely szülöttje, Boksay József emlékét is, aki Erdélyi Bélával 1927-ben művészeti szabadiskolát alapított, majd 1931-ben közös erővel életre hívták a Kárpátaljai Képzőművészeti Szövetséget. Tiszteletére 2017-ben megalakítottuk a nevével fémjelzett kézműves kört, amelynek létszáma örvendetesen napról-napra gyarapodik. Végezetül, Hadar Irén elszavalta a teljes Himnuszt, majd közösen elénekeltük, szokás szerint, ennek első versszakát. Ezután gyertyát gyújtottunk a korábban már említett, Brenzovics Marianna emlékére. Becsüljük meg a jeles alkotóinkat úgy életükben, mint haláluk után!
