A magyarságnak a 19. századig nem volt nemzeti himnusza. Kölcsey műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a Tebenned bíztunk, elejétől fogva (90. zsoltár) volt. Népszerű volt emellett a – hatóságok által többször betiltott – úgynevezett Rákóczi-nóta is.
A Himnusz megzenésítésére 1844-ben írtak ki pályázatot, amelyet Erkel Ferenc, a Nemzeti Színház karmestere nyert meg. Pályaművét 1844. július 2-án mutatták be a pesti Nemzeti Színházban a zeneszerző vezényletével. Szélesebb nyilvánosság előtt 1844. augusztus 10-én énekelték először az Óbudai Hajógyárban, a Széchenyi gőzös vízre bocsátásakor.
A magyar kultúra napjáról való megemlékezés gondolatát ifjabb Fasang Árpád zongoraművész vetette föl 1985-ben, majd több népfronttanácskozáson is felhívta a figyelmet egy ilyen ünnep megtartásának fontosságára. A nap megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást, s 1989 januárjában a HNF szervezte meg először az évfordulós rendezvényeket.
Az ünnep alkalmából azóta a magyarság az anyaországban, a határokon túl és szerte a világban megemlékezik a magyar kulturális értékekről. Kiállításokat és koncerteket rendeznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket és színházi előadásokat tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá 1993 óta az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.
Az észak-bánsági Kisoroszon évről évre megemlékeznek a jeles eseményről. A fogyatkozó lakosság ellenére szép számmal jelentek meg a résztvevők január 22-én délután, a művelődési házban. Az énekkar felvezetésével a közönség együtt énekelte a himnuszt, melyet helyi fiatalok és a kórus verses-dalos műsora követett. Zárásként Kabók Imre, a település leköszönő polgármestere szólt a megjelentekhez, majd vendéglátás keretében kötetlen beszélgetésre került sor.
