Jelenlegi hely

Március 15-i megemlékezés Gyertyánligeten

/ Jeszenszky Melinda Teréz /
jeszenszky.melinda.terez képe
A kárpátaljai Gyertyánligeten nagy várakozás előzte meg március 15-ét, miután kerek, 170 éves évfordulóra emlékeztünk.
A legifjabb tanítványok is hazafias versekkel készültekVolt akinek túl magasnak bizonyult az asztalA széken ez a remekmű született. Címe: "Rabok legyünk vagy szabadok"

Idén rendhagyó módon olyan műsort mutattunk be, amely még közelebb hozta az eseményeket, hiszen a forradalom meghatározó alakjai hétköznapi emberek voltak, akik résztvállalásukkal váltak hőssé. Bátorságuk, hazaszeretetük és cselekedeteik példaértékűek a ma embere számára is.

A készülődés már napokkal korábban elkezdődött, a gyerekekkel kokárdákat készítettünk.

Ünnepi bevezetőmben külön hangsúlyt fektettem az előzményekre, és az Európában kialakult történelmi helyzetre, amely lehetővé tette a hazai történéseket is.

Ezután levetítettünk egy kisfilmet, amely percről percre elevenítette  fel 1848. március 15-e legfontosabb mozzanatait.

Ezt követően a vasárnapi iskolások tartottak  előadást.

Az eseményeket egy akkori  gyertyánligeti lakos  szemszögéből mutattam  be, aki a nevezetes márciusi idusán Pesten tartózkodott és így szemtanújává vállt a felemelő eseményeknek. Miután hazatért, elmesélte családjának és ismerőseinek a látottakat.

 A hazafias verseket iktattam a párbeszédek közé, kiemelve Petőfi Sándor Nemzeti dalát, amelynek refrénje: “esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk”, az egész eseménysorozat mottójává vállt.

A műsor végén, a gyertyánligeti szemtanú, Bodnár Józsi fia, felbuzdúlva az elhangzottakon, arra az elhatározásra jut, hogy Pestre utazik és ő is csatlakozik a forradalmárokhoz.

Műsorunkat a Hadar Irén által betanított néptánc bemutatásával zártuk.

Végezetül gyertyát gyújtottunk az elesettek emlékére, és egyenként felidéztük az aradi vértanúkat, hangsúlyozva, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc is egy döntő momentum volt a későbbi szuverenitásunk visszaszerzéséhez.

Végül elénekeltük nemzeti imádságunkat, a Himnuszt, mely minden ünnepségünk méltó záróakkordja.

Kézműves körünk néhány tagja lerajzolta a korábban felsoroltakat.