Jelenlegi hely

A márciusi ifjak nyomában

Őrsi foglalkozás és készülés március 15-ére

/ Rákos Ágota /
rakos.agota képe
"A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe: ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskű szavait." (Arany János)
Vigyázzban!Szabadtéri foglalkozás március 15-e szellemébenVajon mi lesz a mai gyűlés témája?Az események játékos feldolgozásása a Balassi-füzetek segírségével

Pár nap telt csak el azóta, hogy hazatértünk a tavaszi portyáról, ahol II. Rákóczi Ferenc emléke és tettei előtt tisztelegve, eleget téve „felhívásának”, saját zászlónk alatt csatlakoztunk seregéhez:

„A Mókus őrs a szabadságért harcol!”

Hirdette lobogónk, s zsenge korú katonáim gyermeki képzelőerejük teljében a tábor egésze alatt beleélték magukat II. Rákóczi Ferenc korának világába.

Ismét emlékezünk, kicsit másképp, egy másik kor hőseinek, elődeinknek, külső szemlélői vagyunk, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bátor ifjainak tettei elevenedtek meg ezen a délutánon. 

Az idei évben a március 15-ei foglalkozás már őrsömnek, a Mókus őrsnek készült, kiknek többsége újonc még, így kíváncsian vártam, hogy mi mindent tudnak nekem maguktól mesélni a márciusi ifjakról. 

Az őrsi gyűlést együtt kezdtük a Vad Liliomok őrssel, majd a Cserkészinduló eléneklését követően, az udvaron témajáték vette kezdetét. A játék végére kiderült, hogy a foglalkozásunk témája az 1848-49-es forradalom és szabadságharc lesz. A tavaszi napsütés marasztalt még minket a szabadban, így egy hosszas bújócska után tértünk csak vissza az otthon falai közé.

Az idei évben a Balassi-füzeteket hívtam segítségül, mely játékosan és érdekesen közelítette meg a témát, s a gyermekek korához igazodva kellőképpen le tudta kötni figyelmüket. Szívemet melengető érzés volt, hogy cserkészjelöltjeim és kiscserkészeim egymás szavába vágva mesélték, hogy ki is volt Petőfi Sándor, s Kossuth Lajos, és hogy is néz ki a kokárda, s mit jelentenek a színei. Akarva, akaratlanul, de felismertem benne a tavaly elhangzottakat kiscserkészeimtől. – A piros az erő… a fehér a hűség… a zöld, a remény színe.

Természetesen nem maradhatott el a közös éneklés sem, így a megemlékezés részeként, a kokárda készítését hangos énekszó kísérte:

Kossuth Lajos azt üzente,

Elfogyott a regimentje!

Ha még egyszer, azt üzeni, Mindnyájunknak el kell menni,

Éljen a magyar szabadság,

Éljen a haza!

Az elkészült kokárdákat Petőfi Sándor szobra elé helyezzük majd el a pénteki megemlékezésen, amire lázasan készülődünk, hiszen ebben az évben már a Mókus őrs is díszmenetben indul a koszorúzásra.