A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasaként második alkalommal lehettem résztvevője az erdélyi népi kézműves mesterségeket, hagyományokat bemutató, Erdély legnagyobb szabadtéri népművészeti és kézműves fesztiváljának, az Erdélyi Mesterségek Ünnepének, ami idén a fa, mint alapanyag felhasználásának, a faművesség különböző ágainak, a hozzá kapcsolódó mesterségek bemutatását vállalta – a gyökereitől a lombokig.
A fának története és lelke van. Lelke van a különböző anyagú fából, vesszőből, forgácsból készült, faragott vagy festett, bennünket a mindennapokban körülvevő, különböző felhasználási céllal létrehozott, megmunkált, megalkotott tárgyaknak. Az idei évi Erdélyi Mesterségek Ünnepe egy meglehetősen nemes és gazdag témához, a téma mesterségeihez és mestereihez engedett közelebb minden érdeklődőt.
A szombat délelőtti ünnepélyes megnyitón az Erdélyi Kézműves Egyesületek Szövetsége képviseletében Demeter Miklós hangszerkészítő mester köszöntötte az alkotókat, az előadókat és az érdeklődőket saját megfogalmazásával élve a „rendezvényhez faragott”, a téma lényegét megragadó, a két nap hangulatát, szellemét is teljességgel átjáró gondolataival:
„A fa az ember életét végig kíséri. Legyen az bölcső, játék, hozományos láda vagy a végtisztesség fejfája. Tükrözi lelki útját a meggyökerezéstől a szárba szökkenésen át a lombkorona kibomlásáig. Az égig érő fa ősképe az égi és a földi világ kapcsolódásának, ahogy ősképe egy közösség múltjának, jelenének és jövőjének is. A gyökér a múlt, a törzs a jelen, a korona a jövő. Egyik nincs a másik nélkül. A mi felelősségünk összekötni a gyökeret a fa lombjával, átadni az örökbe kapott szerszámot, a tudást és a bölcsességet gyerekeinknek.”
Megfogalmazta azt is, hogy a hagyományos faművesség Erdélyben egyszerre jelenti a szász, a román és a magyar népi kultúrát: „Különböző gyökerekből sarjadt égig érő fák ezek, melynek közös otthona a Kárpátokkal körülölelt Erdély és a Partium.”
Idén a faműves mesterek, mesterségek bemutatása kapta a főszerepet. Mesterségbemutatóikkal a Mesterek terén találkozhattak az érdeklődők. A fesztiválra ez alkalommal is számos neves kézműves érkezett, köztük magyarországi és romániai mesterek is, akik saját régiójuk jellegzetes technikáit és művészetét mutatták be, így mutatkozott be például idén a Marosvásárhelyi várban egy mohácsi busó maszkfaragó mester is.
A mesterségbemutatók mellett ebben az évben hangsúlyosabb szerepet kaptak a kiállítások („A fa” – tárlat az EMÜ pályázatára beérkezett munkákból és „Archív fényképek Türei Lengyel László gyűjtéséből”), a kézműves szakmai előadások és a szakmai kerekasztal beszélgetések, melyek helyszínéül a Múzeum épülete, illetve a Kádárok bástyája mellett kialakított Folkkocsma szolgált.
Ezek az előadások ablakokat nyitottak azokra a népművészeti, kézműves mesterségbeli ágakra is, amelyekkel nem találkozhattunk a vásártér sátrai alatt megbúvó mesterek és portékáik erdejében, mégis szorosan köthetőek a faművesség hagyományához, történetéhez, a fa felhasználásához szorosan kapcsolódó más mesterségekhez. Az előadásokon megelevenedett például a kerekes, a kádár vagy az ács mesterség története és szerepének nagysága is.
A rendezvény fókuszpontja, az előadások, találkozások leggyakoribb témája változatlanul az volt, hogy mesterek hogyan tudják átadni a tudást, a szakmai fogásokat, a mesterségek szeretetét és a hagyományok ápolásának igényét a felnövekvő generációknak.
Vasárnap délelőtt a Folkkocsmában „Mai templomi virágozás” című kerekasztal beszélgetés zajlott Ament Éva, bútorfestő kézműves mester vezetésével, melyen beszélgető partnerei voltak Bakó Mónika, Bartos Tünde és Kiss Vera, akik egyszerre bútorfestők és bútorfestést oktatók is. Beszélgetésük tárgya volt többek között a mennyezetkazetták rekonstrukcója, a minták átörökítésének, megőrzésének módjai és lehetőségei a mai gyakorlatban. Szóba került a közelmúltban felújított magyarfülpösi református templom templomkazettáinak rekonstrukciója is, amiben a Szászrégeni Kézműves Alkotóház két vezetője, Kiss Vera és férje, Kiss Andor is kiemelkedő szerepet vállalt Ament Éva vezetése mellett.
Vera és Mónika közös projektje is szóba került, melyben a Szászrégeni Kézműves Alkotóház bútorzatának megfestéséről meséltek. Arról a folyamatról, amelynek tanúja és kis részben magam is résztvevője lehettem (csak a csiszolással és az alapozó festéssel) az előző évben hónapról hónapra.
Talán két nap nem is volt elég, hogy minden mester sátrát végig járjuk, ahogy az előadásokra szánt órák is sokszor kevésnek bizonyultak, hogy egy-egy témát bemutassanak. Hogy biztos legyen, hogy mindenki „legalább egy forgácsot magával visz” ebből a két napból, a rendezvény a szakmai előadások mellett idén is változatos és színes programokat kínált felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, a vár egész területén.
A rendezvény ideje alatt a gyerekeket, kisgyermekes családokat idén is kültéri fajátékokkal, óriás színezővel, népi matatófallal, zenés programokkal és egész napos, változatos kézműves foglalkozásokkal várták a szervezők, de a vidám, családias hangulathoz a gólyalábasok is aktívan hozzájárultak.
Ahogy elválaszthatatlan a fától maga a zene is: a szervezők a két napban hangszerbemutatókkal, a Színpadon és a Folkkocsmában zenés előadásokkal és népzenei koncertekkel csábították a várba az érdeklődőket.
Szombat este nyolctól az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány Bartók Béla termébe a világzene és a táncház szerelmeseit várták: Herczku Ági és a Banda koncertje a magyar mellett a cigány, a szlovák, a román és a bolgár népzene világába is elkalauzolta a közönséget. Előadásukban egészen különleges hangszereket is hallhattunk: a bolgár származású muzsikus, Nikola Parov kezében megszólalt például a bolgár nép vonós hangszere, a gadulka, később pedig a svéd „billentyűs hegedű”, a nyckelharpa is. A koncert után az évadnyitó táncház kezdődött.
A fa gyökeret ereszt, lombot hajt és jövőt ígér. Így születik és él tovább a művészet a kézműves mesterek keze nyomán. A fa története egyben a mi történetünk is. Ma is feladatunk, felelősségünk, hogy a gyökereinket őrizzük, és a bennünket oltalmazó lombkoronát tovább neveljük, hogy a kézműves mesterek tudásának öröksége a következő generációknak is árnyékot és otthont adjon.
A programot idén is az Erdélyi Kézműves Egyesületek Szövetsége és az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány szervezte szoros együttműködésben a magyarországi Népművészeti Egyesületek Szövetségével és a Hagyományok Házával. A rendezvény szakmai partnere a nagyszebeni Astra Múzeum volt. A program kiemelt támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium és a MOL Új Európa Alapítvány (a Határtalan Nyár program keretében).
