Beszámoló a 12. Vukovári Magyar Bálról
Története során ez volt eddig a legrendhagyóbb Vukovári Magyar Bál – mégpedig azért, mert idén, a nevével ellentétben, nem Vukováron, hanem Vinkovácon tartottuk meg a mulatságot. A sok évnyi szervezőmunka és tapasztalat azt mutatta, hogy fontos a megfelelő, jól kialakított terem a kívánt hangulat eléréséhez, ami azonban már két éve bezárt városunkban, ezért választottuk helyszínnek a szomszédos - szintén magyar egyesülettel bíró - várost.
Izgalmakban és jelentkezőkben nem volt hiány a bál megrendezése során, a Vukovári Magyarok Egyesülete tagjainak megelégedettségére 270-en voltunk jelen az est során, és megtisztelt minket jelenlétével Pirityiné Szabó Judit, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetője, Gárdos Béla, eszéki konzul, Jankovics Róbert, horvát parlamenti képviselő, valamint a városi, megyei horvát elöljárók, illetve Horvátország különböző pontjairól a magyar közösségek tagjai. A köszöntőbeszédek után a dályhegyi Petőfi Sándor Kultúregyesület néptánccsoportja lépett fel, majd a tánchoz a talp alá valót az évek óta jól bevált Aranycsárdás Együttes húzta.
A bál fontosságát, közösségi esemény szerepét jól példázza, hogy az egyesület tagjaival már december elején elkezdtük az előkészületeket: kezdve a meghívók, plakátok megtervezésével a tombolák, köszönőajándékok csomagolásán át az ültetési rend elkészítéséig és a teremdekorációig. A rendezvény minden tagot aktívan megmozgatott, olyannyira, hogy még hajnali fél négykor is a roptuk a táncot!
Az előkészületeket már vagy két hónappal korábban megkezdtük, s bizton mondhatom, hogy vagy két hétbe telik, míg kipihenjük az izgalmakat, közösen átbeszéljük élményeinket, végignézegetjük a fényképeket, kisfilmeket, és persze már tervezzük, hogy a következő bált hogyan valósítjuk meg. Mert mi egyéb, ha nem egy ilyen ünnepi rendezvény sikeres lebonyolítása egy jó közösség ismérve?! Dolgozunk, összeszedetten készülünk, tervezünk, megvalósítunk, és élvezzük a gyümölcsöt, megállva és megpihenve – mert egy jó közösség összetartásában szükség van az ünnepi alkalmakra, olyan eseményekre, ahol egymásért dolgozunk, és olyan pillanatokra, ahol egymásnak tudunk örülni, kifejezve ezzel megbecsülésünket és elismerésünket.
A farsangi idő és a karnevál lényege pedig pont ebben rejlik: az idő megszokott éves rendjében helye van a kötöttségekből való kilépésnek, a mulatságnak. Egy bálnak a zene, tánc, találkozások által érezhető jótékony hatása mellett fontos társadalmi, kulturális, identitásformáló ereje van, hiszen kijelöli azt az értékrendet, amihez kötődünk, amit elfogadunk.
