2025. június 4.
A templom harangjai délután fél ötkor jelezték a gyülekezeti alkalmat. Szakács György lelkész előbb köszöntötte a jelenlévőket, majd megtartotta igehirdetését, melynek alapgondolatát ezúttal Lukács evangéliuma 22. fejezetének 24–27. tétele adta. Beszédében elhangzott: ezen a napon imánk máshogy szól, de mégse legyen a számonkérés hangja!
A 105 évvel ezelőtt történtek ellenére ne a múlt rabjai legyünk, hanem abból erőt merítve próbáljunk meg a remény népe lenni! Babits: Eucharistia című versének utolsó soraival rokon gondolatait ugyanakkor kiegészítette azzal, hogy fontosak a nemzettársainkhoz fűződő kötelékek, kötődések, és hogy lelkünkben őrizzük meg az ezeréves történelmi Magyarország vidékeit! Mondataiban visszaköszöntek Illyés: Haza, a magasban című versének sorai.
A fiatal lelkész igehirdetését Kozsik József színművész szavalatai követték. Előbb Wass Albert: Fohász a hazáért című versét, majd Csoóri Sándor: Idegszálaival a szél című költeményét, a kettő között pedig Kovács Benedek, a marosvásárhelyi Népművészeti Iskola népdal szakának tanulója (felkészítő tanára: Máté Mária Erzsébet) népdalcsokrát hallhattuk.
Őket a Marosszéki Harmónia Férfikar műsora követte. Záródarabjuk Vörösmarty Mihály Szózata volt, Egressy Béni által megzenésítve.
Ezt követően Magyarország csíkszeredai konzulja, Dévai Erika olvasta fel beszédét, amelyben kiemelte, hogy Magyarország kormánya mindig partnere lesz a határon túli magyar szervezeteknek és június 4-e azon kötelékek dátuma, amelyek szétszakíthatatlanok.
Mementóként egy perc erejéig ismét megszólaltak a templom harangjai, emlékeztetve ezzel is a 105 évvel ezelőtt történt trianoni békediktátumra.
A megemlékezés a templom kertjében történő koszorúzással, illetve a székely és a magyar himnusz közös eléneklésével zárult.
