Jelenlegi hely

Nőnapot ünnepelt a lupényi Unitárius Egyházközség

Nőnapra: “Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál “ (Márai Sándor)

/ Jeszenszky Melinda Teréz /
jeszenszky.melinda.terez képe
Ma, amikor március 8-án, amikor a nemzetközi nőnapot ünnepeljük, sokan már nem is emlékeznek arra, hogy milyen hosszú küzdelmes utat tettek meg azok a lányok, asszonyok, akik az esélyegyenlőségükért, a választójoguk kivívásáért harcoltak. A női egyenjogúság diadalát első ízben 1910-ben Németországban és Dániában ünnepelték meg.
Az ünnepség végét tortaevéssel zártukIlyes Anna a témába vágó versekkel kedveskedett a jelenlévőknekSzeretttel emlékeztünk meg Kovács Irma néniről aki lélekben most is velünk voltIdei első összejövetelünkön szép számmal jelentek meg a hívek

Magyarországon 1948 óta emlékeznek meg errl a napról. Március 8-át, a nemzetközi nnapot az ENSZ is a világnapok közé sorolta.

Lupényban az Unitárius Egyházközség tagjai, hosszú évekre visszamenleg megemlékeznek errl a jeles napról. Amióta Petfi Sándor ösztöndijasa van a közösségnek, azóta az hatáskörébe tartozik az esemény megszervezése. Idén ez volt a felekezet elsnagyszabású ünnepsége, hiszen 2018 decemberében elveszítettük a Negylet elnökét, az egyházközség gondnokának feleségét, Kovács Irmát. Az iránta való tiszteletből a helyi szokás szerint hathetes gyászt tartottunk.

Meghatározó személyisége volt a dél-erdélyi szórványvidéknek, aki korát meghazudtoló frissességgel szervezte az eseményeket, intézte közössége ügyes bajos dolgait.

Nyitó beszédemet rá emlékezvén, olyan nagyasszonyok tevékenysége köre építettem, akik a maguk idejében pozitívan befolyásolták történelmünk alakulását. Amennyiben szükség volt rá férjük távollétében irányították gazdaságukat, ha kellett megvédték a családi fészküket, mint annak idején Zrínyi Ilona Munkács várát a Habsgburgoktól. A Hunyad megyei kötdésük kapcsán ugyancsak követendpéldaként említettem Szilágyi Erzsébetet, aki a sok nehézség ellenére is királyt nevelt fiából, Mátyásból.

A jelen nagyasszonyai, akik közöttünk élnek, hasonlóan alakítják a történelem menetét, csak más eszközökkel. Ilyen rendkívüli asszonnyal volt szerencsém találkozni Kárpátalján a Felső-Tisza vidéken is. Mácsek Szidónia munkássága nélkül már jóval kevesebben beszélnék ebben a régióban a magyar nyelvet. Itt a Zsil-völgyében Kovács Irma vállalta magára a közösségének fennmaradásáért vívott küzdelmet. 

Valamennyien feledhetetlen délutánt töltöttünk együtt az unitárius lelkészlak közösségi termében. Zsíroskenyeret ettünk hagymával, az asszonyok házi készítéssüteményeket hoztak otthonról, a férfiak jófajta pálinkával koccintottak a nk egészségére. A felekezet közösségformáló erejét híven tükrözi az a tény, hogy a helyi magyarság RMDSZ-es elöljárói méltató szavakkal és virággal köszöntötték az egybegyltek nőtagjait.

A világon vannak még olyan helyek, ahol szinte rabszolgasorban élnek az asszonyok. A ni egyenjogúságért vívott harc még napjainkra sem fejezdött be.
Bízunk benne, a világ minden táján teljeskör
megbecsülés övezi az életet adó asszonyokat.